Ma engedélyeztem
magamnak a pihenést, mert egy olyan buli után, mint a tegnapi, igazán rám fért.
Na meg, mert mégiscsak péntek van. Hamarosan azért vissza kell fognom magam
ilyen téren – bár közel sem bulizok annyit, mint mondjuk fénykoromban ha-ha –,
mert ez a sok másnapos alvás igencsak a tanulás rovására fog menni. Illetve nem
menne, ha nem kéne még dolgoznom is meg emellett ötvenféle dolgot csinálnom
(házimunka, ügyintézés, stb.), de fontossági sorrendet kell sajnos felállítani,
vannak dolgok, amiket muszáj megcsinálni, majd szünetben bulizok tovább. Lényeg
a lényeg, ma egészen jól kialudtam magam. Futni most nem mentem, már hétvégére
be van tervezve egy kiadós lyoni futás, az pont elég lesz.
Délután tanultam,
valamennyit sikerült haladnom is szerencsére. JB főzött káposztalevest, hogy
könnyebben viseljem a másnaposságot – meg ő is, persze. Megbeszéltük ebéd
közben, hogy jó buli volt azért tegnap, láttuk a másikon, hogy jól érezte magát,
a többieken meg főleg. Többre nem nagyon futotta, elég fáradtak voltunk azért
még mind a ketten, de főleg én voltam szétcsúszva, fogalmam sincs miért.
Délután 5-kor
aztán elindultam a gyerekekért az iskolába, fél 6-ra oda is értem szerencsésen.
Hazavittem őket, aztán egész délután játszottunk Leaval, a nővérének pedig
segítettem egy kiselőadást elkezdeni Magyarországról, a jövő hétre készül. Az
elején nagyon lelkes volt, de amikor rájött, hogy ez elég sok meló, ott hagyott
csapot-papot és inkább ment a húgához játszani. Vacsit is kellett nekik
csinálnom, szerencsére nem volt bonyolult dolog, tésztát dobtunk össze a
nővérükkel, aztán én megetettem a két kicsit. Az anyukájuk most iszonyatosan
beteg, de annyira, hogy fel sem tudott kelni az ágyból végig, amíg ott voltam,
apukájuk meg a legnagyobb nővérük elutazott, úgyhogy az egyetlen ember, akire a
két kicsit most rá lehet bízni, az a 13 éves nővérük – na meg én, amikor ott
vagyok. Emiatt holnap is jönnöm kell majd, ami elég nagy baj a tanulás és az
időbeosztásom szempontjából, ugyanakkor a pénz jól jön, és nagyon sajnálom őket
(az anyukát főleg), nem volt szívem nemet mondani.
Este nagyjából az
egész családot körbetelefonáltam, aztán nem sokkal később lefeküdtem, de még
sorozatokat nézve megpróbáltam ébren maradni, mert Dani csak hajnali 2-kor ért
haza, ma ő bulizott, én meg megígértem, hogy még beengedem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése