Hétfő, hétfő,
hétfő… Nem aludtam túl sokáig, mert korán feküdtem le tegnap, de nem robbantam
szét az energiától attól még. Szépen megreggeliztem egyedül, aztán nekiálltam
tanulni. Egész délelőtt tanultam, aztán blogot írtam, aztán tanultam… Aztán
rájöttem, hogy még mindig sehol sem tartok, és nemsokára futnom kell
portugálra, utána meg a Dani egyik ismerőséhez vacsorára, mert Dani húga most
épp Lyonban van két napot, és be akartam neki köszönni, holnap nem fogok tudni.
Úgyhogy végül úgy döntöttem, hogy ma ellógom a portugált (tudom, nagyon csúnya
valakitől, aki Brazíliába készül fejben), muszáj volt, különben teljesen
elcsúsztam volna. Keddre egy 26 oldalas szöveget kellett olvasnunk, nekem estig
is csak a tízedikig sikerült eljutni, annyira borzalmasan unalmas volt. Ezen
kívül még ötmillió másik dolgot is kellett volna csinálnom, de egyszerűen nem
tudok ennyi felé szakadni. Valószínűleg a blogot is rövidíteni fogom, mert csak
a félmaratonos bejegyzés (jó hosszúra sikerült) kb. másfél órát vett el a
napomból, és akármennyire is szeretnék ennyit minden napomból blogolásra
fordítani, egyszerűen nem tudok. Hacsak nem hagyom ott az egyetemet, akkor
aztán annyit írok, amennyit akarok, csak akkor meg nem nagyon lesz miről…
Visszatérve az
estémhez, Danival a park kapujánál találkoztunk, aztán mentünk is Nathalie-hoz,
aki nagyon finom vacsit főzött nekünk Dani húgával együtt. Azért jó volt kicsit
kiszakadni otthonról, nem szeretem, amikor egész nap a lakásba vagyok bezárva.
Futni nagyon elmentem volna, de nem mertem megkockáztatni a térdem miatt, ha a
félmaraton úgy betett neki, most pár nap pihenés nem árt. Azt hiszem, itt be is
fejezem ezt a mini-bejegyzést, mert i have no time, és amúgy sem történt ma
igazából semmi érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése