Ma reggel megint
6-kor kelés, busz, metró, egyetem. Ma reggel van az az óránk, ami már két hete
nincs megtartva, hiába jövünk be. Tegnap kaptunk egy emailt, hogy ma lesz óra,
mindenki jöjjön. Jöttünk is. Kiderült, hogy a termünkben másodévesek vannak.
Tanár sehol. Várakozás. Megint. Nagy nehezen megtalált minket a két tanár (két
csoportnak van egyszerre órája) és kerestek egy-egy üres termet, mi pedig
követtük őket. Nem tudom, hogy csak nekünk volt ekkora balszerencsénk, de
megkaptuk az eddigi legrosszabb tanárunkat. Nem arról van szó, hogy béna lenne
vagy ilyesmi, egyszerűen csak annyi, hogy szerintem ez volt életében a
leges-legelső órája, amit ő tartott. Doktorit csinál éppen, és egyáltalán nem
baj, hogy gyakorol, de miért velünk? Eddig akármelyik doktoris, sőt mester
éveiben járó tanárunk ezerszer talpraesettebb volt ennél a szegény csajnál.
Először azzal indított, hogy pármunkában mutatkozzunk be, aztán mutassuk be a
másikat a csoportnak. Nem volt teljesen haszontalan, aláírom, volt olyan, akit
nem annyira ismertem még. De könyörgöm, azért mégiscsak három éve egy szakra
járunk, nagyjából ismerjük egymást. Mindegy. Ezután mesélt kicsit magáról, a
kutatásairól. Kérdeztük az óráról, hogy mit fogunk csinálni, mi alapján
értékelnek majd, stb. Nem tud semmit, neki még nem mondtak semmit. Lehet, hogy
majd valami filmet kell csinálnunk (mi van????), ő még nem tudja. Majd szól.
Ezután, közölte velünk, hogy most játékot játszunk. Először azt hittem, hogy ez
valami bemelegítő-dolog, még örültem is neki. De aztán kiderült, hogy egész
órán játszunk (mint az óvodában), az volt a feladat, hogy csoportokban voltunk,
egy ember kapott egy mesét, a többieknek pedig ki kellett találniuk, hogy miről
szól, a mesélő csak igennel vagy nemmel válaszolhatott. Én alapból nem annyira
értem az ilyen játékok lényegét antropológia órán, de úgy, hogy az egész óra
ezzel teljen, végképp nem. Persze van ezeknek komoly pedagógiai értékük és
céljuk, én tanultam ilyen irányban néhány dolgot. De komolyan azért keltem fel
reggel 6-kor, hogy játsszak?! Az ilyen típusú óra még elsőéveseknek elmegy, de
amikor harmadévben a mesterre készülsz, akkor nem feltétlen mesét akarsz
olvasni órán…
Miután jól
kidühöngtem magam, beültem a következő órára, kommunikációantropológiára. Itt
végre jó hírt kaptam, ugyanis a kedvenc tanárunk, aki ezt az órát tartja, nem
csak az első hat előadást viszi, hanem végig az egész félévet. És mivel ebből
adódóan egyedül dönt a vizsga módjáról is, használhatjuk majd a jegyzeteinket,
mert nem várja el, hogy ennyi (főleg nyelvészeti) szakfogalmat memorizáljunk, ő
a lényegre kíváncsi, ami megragadt, meg arra, hogyan tudjuk felhasználni az
órán szerzett tudásunkat. Ennek iszonyatosan örültem, mert nagyon sokat kell
egy-egy vizsgára tanulni, az azért könnyebbség, ha csak át kell nézni
egyszer-kétszer a jegyzetet és utána vizsgán ki tudom keresni a fontos
részeket.
Harmadik óránk
politika- és gazdaságantropológia szeminárium volt, itt az óra első felében
csak théorie, azaz elméleti oktatás
zajlott, egy könyv alapján, amit két hét múlva szerdára kell elolvasnunk majd. A második felében a kutatásunkról
kérdezősködött megint a tanár, elkérte a kutatási tervet, amit már meg kellett
írnunk neki. Sajnos megint sorra kerültem (nem jó választás középre ülni, mert
így akár elölről, akár hátulról kezdi a kérdezgetést, mindenhogy megtalál), így
megint el kellett magyaráznom a kutatásomat. A Romakép Műhelyről fogok írni, ez
egy közösségi filmklub roma (ön)reprezentáció témában, amit eredetileg anya
indított, most már kvázi nélküle működik az ELTE-n, Budapesten, és nekem már
most van annyi infóm róla, hogy oldalakat teleírhatnék. Így távolról is tudok
rajta dolgozni, mert nagyon sok videó van interneten, skypeon pedig tudok
néhány interjút csinálni, az pont elég lesz. Ez az egyetlen kutatásom, amit
normálisan tudok csinálni (egyedül), nem függök nagyjából senkitől és semmitől,
csak be kell osztanom szépen az időmet. Óra közben kiderült, hogy magammal
hoztam JB kulcsait, úgyhogy 5-re mindenképp haza kell érnem. Így lemaradok az
utolsó előadásomról, mert az 4-től 6-ig tart, de nem hatalmas tragédia, majd
elkérem valakitől a jegyzeteket.
Óra után
elszaladtam az IKEA-ba, mert egy égősort be kellett cserélnem, ami hibás volt.
Szerencsére sikerült, aztán szépen meg is ebédeltem ott, és jöttem haza. Itthon
mindenféle relaxációs tevékenységet folytattam, leginkább a lemaradásomat
hoztam be itt a blogon, aztán próbáltam pihenni, majd holnaptól rendesen
belehúzok a tanulásba, úgysem lesz órám se csütörtökön, se pénteken. JB haza is
jött 5 körül, ő is sorozatot nézett. Aztán együtt vacsiztunk, én csináltam
salátát, és egyébként azt a rakott-tésztás-dolgot ettük, amit JB csinált
tegnap, nagyon finom volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése