Reggel felkeltem korán, hogy elkísérjem Luu-t a CAF-hoz,
leadjuk a hiányzó papírjait, és szóljunk, hogy hazaköltözik. Szerencsére,
hamarabb megjártuk az egészet, mint terveztük (viszonylag kevesen voltak és
elég gyorsan haladt a sor), úgyhogy haza tudtam ugrani a pendriveomért és még
az óráim előtt ki tudtam nyomtatni mindent, amit az egyik tanárom kért. Tegnap
teljesen kiment a fejemből. Iszonyatosan fáradt voltam, és nagyon
elgondolkoztam rajta, hogy nem megyek be ma az egyetemre… Az egyetlen probléma
csak az, hogy elvileg február 13-án hiányozni fogok, aztán valószínűleg április
10-én is, mindegyik péntek, és mivel összesen csak hármat lehet hiányozni a
szeminárimumokról, elég necces lenne ezt bejátszani. Nagy nehezen aztán mégis
csak erőt vettem magamon, és bementem.
A metrón elkezdtem olvasgatni a cikkeket, amiket a 2-től
kezdődő órámra kellett volna, de aztán abbahagytam, mert nagyjából 20 oldal az
egész, és a metró zúgásától úgysem bírok normálisan odafigyelni. Inkább
üvöltettem egy kis Snow Patrolt, és reménykedtem, hogy a sztrájk miatt megint
elmaradnak az óráim. A teremhez viszonylag korán értem oda, de már voltak
néhányan. Pont volt idő rágyújtani, közben megérkezett a tanár is, aztán Zoé és
Maeva is befutott, odaálltak mellém, beszélgettünk kicsit, amíg nem kezdődött
az óra. A tanárunk azzal kezdte, hogy csak 1 órát fog megtartani az 1 óra 45
percből, mert sztrájkolnak, és valami megbeszélés van, amire mindenképp mennie
kell. Aztán elmagyarázta röviden, hogy mi történik most, hogy mi is képben
legyünk. A lényeg az, hogy az egyetem szeptember óta nem adott se szerződést,
se fizetést az óraadó tanároknak, akik főleg a doktorijukat meg az MA-t csináló
diákok. Mivel gyakorlatilag ők nem is alkalmazottak emiatt, ezért sztrájkolni
sem tudnak hivatalosan. Első félévben azért megtartották az óráikat, abban
reménykedve, hogy történik valami, de mivel semmi sem változott, most
kénytelenek valami hatásosabb eszközhöz folyamodni. Az első dolog, hogy az első
félévi jegyeinket nem adják oda az egyetemnek, ami miatt az egész rendszer
blokkolva lesz, nekünk hivatalosan nem lesz meg a félévünk, tehát várhatóan hatalmas
lesz a káosz. (Azért mi megkérdezhetjük a jegyeinket tőlük emailben, mindenki
megígérte, hogy megírja nekünk, de hivatalos úton elvileg nem kapjuk meg
egyelőre.) A második, hogy most kitalálták, nem tartanak órákat az egyetemen,
amíg nem kapnak szerződést. Minket, diákokat persze nem szeretnének hátráltatni
(az óráim 70%-át doktoris diákok tartják, ha az mind elmarad, elég nagy szarban
vagyok), tehát az egyetemen kívül fognak órákat tartani, annak, aki szeretne
menni. Ott nem a hivatalos tanterv szerinti anyagot adják le, de mégis,
mesélnek a kutatásaikról, filmeket vetítenek, minden olyasmit csinálnak, amivel
azért segíteni tudnak minket a tanulmányainkban – csak ezt teljesen az
egyetemtől elkülönülve. Előreláthatólag a jövő héten nem lesznek óráink az
egyetemen, de erről majd még tájékoztatnak minket. Amúgy ez az egész probléma
nem csak nálunk jelentkezik, hanem majdnem egész Franciaországban ez a helyzet,
az egyetemek nagy része „így spórol”, ezért a sztrájkolóknak az a céljuk, hogy
egy egységes, nemzeti megmozdulást hozzanak össze, azzal talán nagyobb nyomást
tudnak gyakorolni. Én rettenetesen sajnálom őket, és nagyon remélem, hogy
hamarosan elérik, amit szeretnének (igazából, ami járna nekik normál esetben),
hogy fizetést meg szerződést kapjanak végre, mert ez a helyzet senkinek sem jó.
Én igazából attól félek, hogy ha ez így megy tovább mondjuk márciusig, akkor az
összes elmaradt anyagot meg munkát nagyon rövid idő alatt kell behozni, aminél
megint csak mi szívjuk meg, mert rengeteget kell olvasnunk, készülnünk
egyszerre… Az óránk nagyjából ezzel ment el, a maradék részében folytattuk az
előző órán elkezdett bemutatkozásunkat, mindenki mesélt az előző féléves
kutatásáról.
 |
| Francia karikatúra egyenesen a Google-ről: A táblára az van írva, hogy: "Sztrájkban" A diák pedig azt mondja: "Ez fontos lehet, mert gyakran felírják." |
A második óránkra elég kevés lelkesedéssel indultunk, mert
majdnem biztos volt, hogy elmarad. Zoé abszolút nem akart jönni, őt úgy kellett
rángatni, Léna nagyon akadékoskodott, hogy gyerünk, én a kettejük között
voltam, mentem is volna, meg nem is.
Végül nagy nehezen elindultunk, Léna ráncigált minket, hogy „Allez les filles” (Gyerünk, lányok!),
és így valahogy elszenvedtük magunkat a villamosmegállóig, ami nagyjából fél
úton volt az épületek között. Akkor csörgött Léna telefonja: az egyik barátnője
hívta, aki velünk lett volna következő órán, hogy a tanár azt mondta, megtartja
az órát, de nem tanulunk, hanem a „kialakult helyzetről” ad tájékoztatást, a
sztrájkról fog beszélni. Úgy döntöttünk emiatt, hogy a sztrájkról már minden
fontosat tudunk, inkább hazamegyünk. Zoéval és Maevával felpattantam egy
villamosra, és hazamentünk.
Itthon Luu fogadott, aki nem ment el végül a biztosítóhoz
egy papírért, mert „rossz idő volt”. Tényleg beborult és nagyon hideg lett, de
attól még annyira nem volt borzasztó a dolog. Én elkezdtem megírni az
önéletrajzomat egy munkára, aztán skypeoltam a maradék időmben, meg néztem
néhány részt a Jóbarátokból (mégis csak péntek van).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése