Ma reggel felkeltem korán, hogy legyen időm cigit tekerni
és leszaladni a boltba tejért, mert ha ezek nincsenek meg, akkor már nem lehet
olyan jó az ember napja… Aztán 9-kor el is indultam órára, sok kedvem mondjuk
nem volt, de rávettem magam, még a zuhogó eső ellenére is. Odaértem nagy
nehezen az egyetemre, a terem előtt néhány politológus ácsorgott, akik velem
vannak ezen az órán, az ajtóra pedig egy papír volt kiragasztva, hogy sztrájk
van. A többiek mondták, hogy nem lesz tanár, mert sztrájkolnak. Nekem nem
kellett többször mondani, azzal a lendülettel hátat fordítottam, és hazamentem.
Én biztos nem fogok ott állni a terem előtt és azon vitatkozni, hogy van-e
tanár vagy nincsen.
A villamoson azért megnéztem az emailjeimet, de semmit nem
kaptunk, hogy az óra elmaradna… De hát sztrájk van. Amúgy a sok-sok doctorat óraadó tanár sztrájkol (akik
amúgy az óráim 60%-át tartják), mert szeptember óta nem kaptak se szerződést,
se fizetést. Tehát egy félévet tanítotak, úgy hogy nem kaptak érte semmi pénzt,
sőt még csak papírt sem arról, hogy ott tanítanak, de azért nekik a képzésükhöz
járó beiratkozási díjat be kellett fizetniük az egyetemnek… Úgyhogy most
sztrájkolnak szerencsétlenek, remélem valamit elérnek, bár egyelőre elég
reménytelennek látszik a helyzet.
Lényeg a lényeg, én hazajöttem, út közben vettem egy croissant magamnak és egyet Luunak.
Mikor hazaértem, Luu még aludt, úgyhogy szépen csöndben leültem az ágyamra és
megreggeliztem rendesen. Elég jól esett a croissant
végre, elég régen (na jó, hétvégén) ettem. Nem sokkal később felkelt Luu,
rácsodálkozott, hogy mit keresek itthon. Elmeséltem neki a sztorit, ő mondta
hogy oké, aztán megkért, hogy délután menjek el vele az egyetemre valamit
megkérdezni. Tanulnom kellene, de csak nem lesz több egy óránál, egy kis mozgás
meg nem árt.
Olyan fél 4 körül el is indultunk, természetesen Luu félúton jött rá, hogy nem hozta a diákigazolványát, ami nélkül elvileg nem engednek be a rendőrök, de mindegy, próbáljuk meg, hátha. Legnagyobb meglepetésünkre, ma nem kellett diákigazolvány, ahhoz, hogy bemenj, „today is free” (ma szabad), mikor Luu magyarázkodni kezdett. Beszéltünk megint a nemzetközi osztályos nővel, aki most sem volt hajlandó angolul megszólalni, ráadásul még velem is elkezdett értetlenkedni, mikor kérdeztem valamit, pedig én franciául beszéltem.
Ezután
még elmentünk nyomtatni, meg a postára, meg a Bellecour-ra képeslapot venni,
egy szóval úgy elhúzódott a délután, hogy este fél 7 volt, mire hazaértünk.
Nagyszerű. Elég mérges voltam Luu-ra, amiért nem bírja magának elintézni a
dolgait, de azzal nyugtattam magam, hogy már csak néhány napot van itt, utána
ugyanis Spanyolországba megy, és ott lesz nagyjából egy hétig. Legközelebb
február 13-án találkozom vele, Párizsban. Kitaláltuk ugyanis, hogy a téli
szünetből néhány napot Párizsban töltünk. Találtunk egy srácot aki olcsón
felvisz engem autóval meg egy buszt 20 euróért, úgyhogy egész jó pénzből
megússzuk az egészet, ha sikerül jó szállást találnunk. Na de ez most mindegy
is. Luu azzal kiengesztelt, hogy tekert nekem 9 cigit és megcsinálta a
vacsorát, ami eszméletlen finom volt, halat sütött. 3 euróért vette a
Carrefour-ban, én ezentúl ilyenen fogok élni, mert nagyon egészséges és tényleg
nagyon finom. A tanulásomat eléggé elhalasztottam, de igazából csak néhány
cikket kell elolvasnom, majd holnap reggel lesz egy kis időm remélhetőleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése