Gasztrohétvége: 13-15 Janvier 2017

Pénteken tovább rendezgettem a receptjeimet napközben, blogoltam kicsit, elmentem futni. Elég hideg van, de most újra próbálom csinálni az edzéstervemet, több hét kihagyás után. Ma 6,5 km-t futottam reggel, utána könnyebb volt akármit csinálni. Mielőtt elmentem babysitterkedni, még ki is takarítottam, így hétvégén nem kell majd legalább.

Délután elmentem a város másik végére a szerb lányokért – az iskolájuk eléggé kint van, a város szélén. Megint nagyon örültek nekem, hazavittem őket, aztán játszottunk egészen 8-ig. Most hamarabb elmehettem, mert a szüleik vacsorát szerveztek a barátaiknak, úgyhogy 8 után ők vigyáztak a lányokra. Sajnos Dani nem tudott előbb jönni hozzám, szóval én vártam őt éjfélig, de legalább vettem magamnak egy pizzát és sorozatot néztem – micsoda wild Friday night.

Szombat reggel viszonylag korán keltünk, Daninak most jön a neheze, jövő hét után vizsgázik, és addig még ezer dolga van, úgyhogy ő nagyon tanult. 

Ma laza napot tartottunk, délelőtt elszaladtunk vásárolni, aztán főztünk, ebédeltünk. Délután én sütöttem egy adag muffint, amíg Dani tanult. 

Vacsorára iszonyatosan finom melegszendvicseket csináltunk, az egyik pesto-paradicsom-mozarella, a másik csirke-gomba-bazsalikom. Mmmmm. 

Este 7-kor átmentem Anitáékhoz, Monára kellett vigyázni megint. Még 10 perce sem voltam náluk, a gyerek kidobta a taccsot. Engem elég váratlanul ért a dolog, ott ültem Monával szemben, néztem, ahogy eszik, egyszer csak vágott egy fura arckifejezést, és bumm, már öntötte magából a cuccot. Hányt, na. Anita épp öltözködött (Hál’ Istennek még otthon volt, különben nem tudom mit csináltam volna), én elkezdtem ordítani, hogy „Anita, gyere gyorsan!!”, Mona (miután még az ebédet is kidobta magából) is üvöltött. Mivel ilyen helyzetbe még életembe soha nem kerültem (az oké hogy bepisil/kakil a gyerek, azt valahogy elintézem), kisebb pánik uralkodott el rajtam, de szerencsére volt valamennyi lélekjelenlétem és sikerült Mona előkéjét leszednem, úgy, hogy az irtózatosan büdös és gusztustalan valami, ami kijött belőle, annak a nagy része ne a ruhájára ömöljön. Anita is kirohant a szobából, és nagyon gyorsan intézkedett (már értem, miért mondják az anyukákra, hogy super woman-ek), levetkőztette, felöltöztette, majd megnyugtatta Monát, letörölte az asztalt, 5 perc múlva az egésznek nyoma sem volt. Én meg csak álltam ott, mint aki gyökeret eresztett, annyira nem fogtam fel, hogy mi történt – pedig csak hányt a gyerek, ca arrive (van ilyen). Na, nem baj, ezek után Anita elrohant a koncertre, én pedig maradtam a fülig érő szájú kiscsajjal Petit ours-t nézni. Az este elkövetkezendő része elég nyugisra sikerült, Mona nagyon rendes volt, mindent csinált, amit kértem tőle, evett almát, ivott vizet, néha még olvastunk mesét is, könyvből. A legújabb kedvenc elfoglaltsága az, hogy kifésüli, aztán összeborzolja a hajamat, majd megint kifésüli, és így tovább… Egy ideig nekem is vicces volt, de miután befonni például nem volt hajlandó, hamar unalmassá vált számomra ez a játék. Úgyhogy azért örültem, mikor Anita végre hazaért (de nem annyira, mint Mona). Itthon még megnéztünk egy-két sorozatrészt Danival, aztán alvás.

Vasárnap. Miért gasztrohétvége? Hát nyilván nem csak a tegnapi muffinok és a melegszendvics miatt, bár meg kell hagyni, elég csinosra sikerült némelyik. Szóval, igazából csak gasztro-vasárnap volt ez. Valamiért betámadott a főzési láz (gondolom a nagy receptgyűjtés/válogatás miatt), és elkezdtem mindenféle szuper dolgot kitalálni a konyhában. Persze, egyszerűbb lenne, ha kicsit több ösztöndíjat kapnék mondjuk, és az nem lenne kritérium minden egyes alkalommal, hogy „olcsó legyen”, meg hogy lehetőleg az itthon lévő harminc konzervből egyet felhasználjak, de azért alkotni így is lehet. Nagyot. 

Ma reggel semmi sem állíthatott meg, absolument palacsintát akartam sütni. De nem sima, egyszerű, közönséges palacsintát. Az túl bas niveau (alacsony szint) nekem – ha-ha. (Amúgy elnézést a francia szavakért, fogalmam sincs miért, de most valahogy így beszélek alapból is – nem azért van, mert azt gondolom, hogy ez plus chic (sikkesebb), valamiért átformálódott a szókincsem kicsit. Dani érti mind a kettőt, úgyhogy a közvetlen környezetemben nem okoz problémát ez a váltogatás.) Tehát, visszatérve a főzéshez. Dani közreműködésével sütöttem eszméletlen finom almás- és áfonyás-palacsintákat. Ebből igazán az áfonyásokra vagyok büszke, iszonyatosan szépek lettek. A recept amúgy Jamie Oliver-é, természetesen, mostanában az inspirációm 99%-a tőle származik, ha lenne God of the Kitchen (konyhaisten? ilyen van magyarul?), akkor ő lenne az. Ez volt a sunday breakfast szóval, elég menőre sikerült. 

kissé ferde quiche

Aztán, kitaláltam, hogy ebédre sütök egy quiche-t, méghozzá brokkolisat. Ez viszonylag egyszerű, gyors, finom, és olcsó. Ráadásul szép is. Tökéletes. Szóval, nagyjából ennyi volt a sütés-főzésem, nem hatalmas dolgok születtek, de öröm volt velük babrálni, kis sikerélményt adott.

Délután Dani tanult, én mindenféle mást csináltam. Aztán este megjött JB, aztán már itt se volt, mert egy barátjával ment kocsmázni. Dani visszament az INSA-ra vacsi után, én pedig szórakoztattam tovább magam, sorozatot néztem a maradék muffinokkal.