It’s beginning to look a lot like Christmas.
Sikerült megint időben felébredni, és még csak nem is voltam
nagyon fáradt. Összekészülődtem, és imádkoztam, hogy JB-t ne keltsem fel,
ugyanis muszáj volt hajat mosnom, és féltem, hogy a hajszárító hangjára felkel,
mivel a fürdőszoba pont a szobájával szemben van. Szerencsére nem hallottam
mozgást, mondjuk amilyen fáradt volt tegnap, lehet, hogy még ágyúdörgésre sem
ébredne fel. Megittam a kávémat, aztán el is indultam az egyetemre.
 |
| www.weheartit.com |
Ma megint sikerült elkapnom azt a villamost, ami a
Grange-Blanche-ról indul egyből, ahol leszállok a metróról, azon általában van
hely, le is tudok ülni. Ettől általában már jól indul a nap, mert elég nagy
sikerélménynek számít, ha nem idegen emberek közé beszorítva kell negyedórát
végigácsorognod a kanyargó villamoson, jó esetben kapaszkodva, rossz esetben
embertársaidra bízva az egyensúlyod megtartását. Bár előszeretettel látogatok
koncerteket, ahol nagyjából ugyanez a helyzet az első sorokban, de persze ott
más a hangulat. Ha a villamosmegállóban is lehetne sört venni, máris más lenne
a helyzet.
Első órám Anthropologie
des religions volt, az amphi előtt
láttam Tomot, rámosolyogtam, ő meg vissza, de épp nagyon beszélgetett valakikkel, úgyhogy nem
mentem oda. Más ismerős nem nagyon lézengett se kint, se bent, megint alig
voltunk órán. Úgy látszik, mostanra tényleg csak a „kemény mag” maradt, megint
maximum ötvenen voltunk a háromszáz helyett. Lehet, következő félévben csinálok
egy képet az első és az utolsó órán, elég nagy lenne a kontraszt… Összesen egy
oldalt sikerült jegyzetelnem, mert tényleg követhetetlenül beszél ez a pasi, de
reménykedek benne, hogy majd a vizsgára valahogy össze tudom szedni legalább a
lényeget, amiről beszélt. Az ötven diákból nagyjából tízen figyeltek és jegyzeteltek
egész órán, én hátul ültem, és körülöttem mindenki vagy smsezett, vagy
olvasott, vagy chatelt valakivel. Szokásos. Én is próbáltam olvasni, de
rájöttem, hogy két dologra nem tudok így figyelni, úgyhogy végül letettem a
könyvet és próbáltam elkapni a lényeget a tanár mondanivalójából.
Óra után bevettem magam a könyvtárba, és ott olvastam két
órán keresztül. Ebédelni megint nem volt időm, mert rohannom kellett Champs et méthodes de l’anthropologie-ra.
Ezt az órát Santiago tartja, és azzal kezdte, hogy tudja jól, hogy három órát
nem tartott meg a hatból, és mikor tudjuk pótolni. Kiderült, hogy semmikor,
ugyanis nincs olyan időpont, ami neki is meg nekünk is megfelel. Ő Párizsból
jár le Lyonba órát tartani, ezért amikor itt van, az egész napja be van táblázva
jóformán. Nekünk meg más óráink vannak azokban az időpontokban, amiket
felajánlott. Eléggé kiakadt, elpanaszkodta nekünk, hogy mennyit dolgozik, én
tényleg megsajnáltam szegényt. Nem szívesen lennék egyetemi tanár, az biztos.
Mondjuk, még nincs kizárva, hogy én is ott kötök majd ki, sose lehet tudni…
 |
| www.weheartit.com |
Óra után egyből mentem is portugálra, ahol a tanárnő
közölte, hogy jövő kedden írjuk a vizsgát, amiről elvileg mi már tudtunk, mert
félév elején elmondta, gyakorlatilag én úgy elfelejtettem, hogy most kisebb
sokkot kaptam, mikor meghallottam. Nem baj, majd hétvégén valahogy megpróbálok
rá felkészülni. Elvileg csak szövegértés lesz, az talán menni fog.
Aztán kiosztotta a beadandókat, amiket még őszi szünet előtt
írtunk neki. Az enyém volt az első, odaadta, én nem akartam hinni a szememnek. A
papíron egy hatalmas 18-as díszelgett. 18-at kaptam 20-ból! Ez olyan ritka
jegy, hogy nem is tudom elmondani, mennyire örültem. Franciaországban az
osztályzás ugyanis nem annyira úgy működik, mint otthon, itt 19-es meg 20-as
szinte nem is létezik, maximum akkor, ha teljesen hibátlan munkát adtál be. A
18-17 is elég ritka, most nekem pl. 4 helyesírási hibám lett összesen a
fogalmazásban, így kaptam 18-at. A „legjobb” jegy, amit kaphatsz itt, az olyan
15-16 körül van, annak már mindenki nagyon örül, de tavaly az én 13-14 közötti
átlagomra is azt mondták, hogy zseni vagyok. Ezek után a 18 az tényleg a csillagos
ég. Most már nem is izgulok annyira a jövő heti vizsga miatt. A tanárnő azt
mondta, összességében nagyon jók lettek a fogalmazások, és sokan már nagyon a B1-es
szinthez (középfok) közelítenek. Az én papíromra is ráírt egy B-t, de én nem
annyira gondolom, hogy középszinten beszélek portugálul, mert megszólalni még
elég nehezemre esik.
Nagy nehezen vége lett az órának, és indulhattam haza. Ilyenkor
már vaksötét van, 6-kor végzek, iszonyú fáradt voltam, mire hazaértem. Beszéltem
egy kicsit anyáékkal skypeon, aztán elkezdtem a vacsorát csinálni, mert tegnap
JB megkért. Sajttal töltött pulykamellet sütöttem, meg rizst főztem hozzá,
úgyhogy nem volt egy nagy mutatvány, kb. 20 perc alatt kész is lettem vele. Megvacsoráztunk,
aztán mindketten tanultunk még sokáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése