Le 3 Décembre 2015

Baby, this is no wonderland.

Reggel 6-kor megpróbáltam nagyon csöndben összekészülődni, nehogy felkeltsem JB-t, aztán 7-kor már itt se voltam, rohantam az egyetemre.

A civilisation des pays lusophones, azaz a portugál civilizációs órámon a tanárnő közölte, hogy minden beadandónkat és órai munkánkat le fog osztályozni félév végéig, amit beadtunk neki, abból lesz majd a jegyünk, meg persze a vizsgából. Még szerencse, hogy csak egyetlen egy órai munkáról maradtam le, így nem vagyok túl nagy hátrányban a többiekhez képest. A mai órán a portugál irodalomról volt szó, egészen pontosan Fernando Pessoa-ról, aki a portugál modernismo kiemelkedő alkotója volt. Azért volt érdekes figura, mert 150 különböző álnéven írt, mindegyik névhez kitalált egy személyiséget, életutat, horoszkópot, stb., és mindegyik névhez egy sajátos stílus tartozott, amiben alkotott. A magyar wikipédia szerint ez „az énkeresés sajátos formáját jelentette”, a tanárnő azt mondta, sokan feltételezik, hogy skizofrén volt, mert tényleg elképesztő dolgokat művelt. Ez a 150 személyiség, amit kitalált, levelezett egymással, közben alkotott, verseket írt, emellett ugye mindegyiknek megvolt a „saját” élete, amit ugyancsak Fernando Pessoa írt meg. Életében nem volt elismert, és hatalmas szegénységben élt, az életművére csak halála után találtak rá, és onnantól kezdve ő a portugál irodalom egyik legnagyobb alakja. 

Fernando Pessoa (forrás: Google)

Miután megbeszéltük Pessoa életét és feltételezhető betegségét, a tanárnő kiosztott mindenkinek egy portugál művészt (vagy írót vagy festőt), akiről jövő hétre prezentációt kell csinálnunk. Ezután, elküldött minket a könyvtárba, hogy ott keressünk anyagot a prezentációhoz, olvassunk egy kis portugál irodalmat. Így már 9-kor végeztem.

Gondoltam, nem most fogok a portugál író után keresgélni, akit kaptam, mert van elég dolgom a nélkül is egyelőre, gyorsan írtam egy sms-t Bastiennek, mert úgy volt, hogy 9-kor találkozunk a könyvtárban. Ő válaszolt is, hogy beteg és orvoshoz megy, de majd szól, hogy mi van. Írtam Audrey-nak is, hogy azért ketten is tudunk haladni, úgyhogy ha tud, jöjjön be a könyvtárba akkor is, ha Bastien nem lesz. Én 9-14-ig végig a könyvtárban tanultam, ez alatt az idő alatt egyik sem válaszolt, hogy mi van. A beadandónkat pedig egy hét múlva kéne leadni. Illetve ma kellett volna, de egy hét haladékot kértünk. Én úgy döntöttem, nem érdekel, hogy mit csinálnak, én írtam egy vázlatot a saját részemhez. Elvileg fejenként 3-5 oldalt kell írnunk, már múlt héten felosztottuk a nagy témákat, én találtam egy esettanulmányt, amit elemezni tudok, innentől kezdve, úgy döntöttem, nem érdekelnek. Ha nem tudnak megjelenni az egyetemen, haladok egyedül.

www.weheartit.com

A több órás tanulás után aztán bementem órára, ma az utolsó prezentációt hallgattuk, amit a csoporttársaim csináltak. Kicsit reménykedtem benne, hogy Bastien vagy Audrey legalább órán megjelenik, és tudok velük beszélni, de csalódnom kellett. Fogalmam sincs, mi van velük, ráadásul a tanár azt mondta, reméli, tudjuk, hogy a késés beleszámít a jegyünkbe. Na, ettől végképp ideges lettem, mert én simán megírtam volna mára a részemet, már két hete tudom, hogy mit akarok írni, de mivel a többiek jóformán semmit nem csináltak, így kicsit nehéz. Nem baj, úgy döntöttem, nem érdekel, nem csak ez az egy jegyünk van ebből a tantárgyból, és igaz a másikat nem tudom még (a prezentáció, amit még félév elején csináltam Simonékkal), de nem hiszem, hogy rossz lett. Ezt a 15 oldalas beadandót meg csak összedobjuk valahogy. Gondolom, a többiek sem akarnak 0-t kapni az egészre, valami minimális munkát csak összehozunk jövő hétig.

A mai órán a legborzasztóbb prezentációt láttuk, amit csak össze lehetett hozni ezekből a szövegekből. Unalmas volt, hosszú volt, követhetetlen volt, szervezetlen volt, nagyjából az volt az ember benyomása, hogy óra előtt elolvasták a szövegeket és kiültek beszélni róluk. A tanár jól le is hordta őket óra végén, de szerintem megérdemelték, mert tényleg értékelhetetlen munkát csináltak.

Aztán nagy nehezen vége lett, és 4-kor mehettem haza. Egy óra alatt nagyjából haza is értem, Dani átugrott C-vitaminért délután, mert nagyon beteg, és neki nem volt otthon. Főztem neki teát is, meg almapürét csináltam, szegénynek annyira fáj a torka, alig tud nyelni.

Este még tanulgattam kicsit, aztán JB hazaért és csinált vacsorát, én elmosogattam utána. Aztán körbetelefonáltam a nagyszülőket, mert Feri papának névnapja volt, felköszöntöttem. Alig várom már, hogy hazamenjek, már csak 12 nap és otthon is vagyok. 

www.weheartit.com