Reggel felkeltem jó korán, mert a
beadandóból még hiányzott a konklúzió, és a mai vizsgámra sem árt tanulni. Csak
kávéért mentem ki a konyhába, aztán, úgy ahogy voltam, pizsamában leültem a
számítógép elé és szépen megírtam a befejezést a beadandóhoz. Átolvastam még
egyszer az egészet, aztán befejezettnek tekintettem a munkát és átküldtem
Bastienéknek. Ezután maradt két órám felkészülni a portugál vizsgámra. Mivel
hirtelen azt sem tudtam, mihez nyúljak, átolvastam a múlt órai szöveget, aztán
megnéztem néhány igeragozást, néhány szót megtanultam.
Egyszer csak arra lettem
figyelmes, hogy a házunk előtt áll egy tűzoltó- és egy rendőrautó. A
szirénázáshoz már annyira hozzászoktam ebben a városban, hogy ezek szerint
akkor sem tűnik fel, ha a házunk előtt zajlanak az események. A járdán néhány
gyalogos is összegyűlt, és nagy kíváncsian nézegettek befelé az utcába. Igazából
mi pont a ház sarkán lakunk, úgyhogy a szobám ablakából az egyik utcára láttam
ki (ahol a rendőrök meg a tűzoltók álltak), a konyhaablakból meg a másikra
(ahol nem történt semmi különös, de mindenki arrafelé nézett). Le is zárták az
utcát, aztán érkezett még egy rendőrautó szirénázva. Ennek ellenére az utcában
ácsorgó rendőrök és tűzoltók nem tűntek túl izgatottnak, fel-alá sétáltak
közben néhányan cigiztek, mások a rádiójukba beszéltek. Gondoltam, ha tűz
lenne, vagy valami hasonló nagyobb baj, biztos nem ilyen nyugodtan
mászkálnának, úgyhogy visszaültem tanulni. Az fura volt, hogy JB nem ébredt fel
a szirénázásra sem, de hát, biztos fáradt. Nagyjából fél óra múlva el is mentek
a rendőrök, előtte még megbüntettek egy szabálytalanul parkoló autót.
Mielőtt elindultam volna az
egyetemre, JB is felébredt, egy picit beszéltünk, de én rohantam, hogy időben
odaérjek órára. Champs et méthodes de l’anthropologie
volt 2-től, Santiagoval, aki közölte, hogy mégis bepótol egy elmaradt órát, a
jövő héten, szerdán. Én már nem leszek itt, de majd valakitől elkérem a
jegyzeteket. Ez az óra sem volt nagy durranás, inkább próbáltam portugált
tanulni.
Miután vége lett, én rohantam,
hogy még óra előtt át tudjam nézni a szavakat a teremben. Végül ez a tervem nem
sikerült, mert már osztotta ki a papírokat a tanárnő, mikor beértem. Kaptunk
egy egyoldalas szöveget a brazil diákok táplálkozási szokásairól (gyorsételek,
mert nincs idejük, nem reggeliznek, mert rohannak, sok cukor meg csoki
vizsgaidőszakban, stb.), és hozzá kérdéseket. Én jól kihasználtam az időt,
végül két oldalt írtam összesen. Sikerülhetett volna jobban is, mert biztos
vagyok benne, hogy tele van hibával, nem volt időm rendesen átgondolni, de
legalább sokat írtam, remélem, azt díjazni fogja a tanárnő.
 |
| © Ville de Lyon / Fabrice Dimier |
Hullafáradtan villamosoztam,
metróztam, aztán buszoztam haza. Itthon JB várt a vacsorához minden
hozzávalóval, és kész tervvel, hogy mit fog főzni. Segítettem neki, csináltam
egy salátát, ő meg iszonyú finom pulykát sütött. Vett bort is, mert mégiscsak
december 8. van. Ma van, azaz lenne a Fete
des Lumieres (Fények ünnepe), amikor hatalmas fényjátékokkal világítják ki
a lyoni épületeket, de idén a párizsi terrortámadás miatt lefújták az egészet.
Ettől még a hagyomány, amiből az egész Fete
des Lumieres kialakult él, mert december 8-án a franciák gyertyát gyújtanak
és kiteszik az ablakba. Ez állítólag onnan indult, hogy miután elmúlt a
pestisjárvány, Máriának tulajdonították a vész elmúlását, és hálából gyertyákat
gyújtottak neki – legalábbis JB valami ilyesmit magyarázott nekem. Az utcában a
szembe lévő házakon borzasztóan sok mécses volt kitéve, gyönyörű volt. Mi is
gyújtottunk JB-vel, és kitettük az ablakunkba.
Vacsora után bementünk a városba,
találkoztunk Danival, aztán JB barátaival, és együtt sétáltunk egy jó nagyot. Én
azt hittem, hogy nem lesz semmi extra, csak a mécsesek az ablakokban, mert
lefújtak mindent, de hatalmasat tévedtem. Néhány épület gyönyörűen ki volt így is
világítva, és mivel Lyon ezzel az ünneppel emlékezik idén a párizsi támadás
áldozataira, volt étterem, ami elé az áldozatok fényképei voltak kitéve, volt
szökőkút, amibe annyi fáklyát állítottak, ahány áldozat volt, és egy épületre a
keresztneveiket vetítették ki. Nagyon szép volt az egész. Az utcán
belebotlottunk néhány előadásba, például egy kórusba, aki mindenféle dalokat
énekelt. Nagyon jó hangulata volt a városnak, a rengeteg mécsessel, fénnyel,
ezen kívül néhány árus palacsintát, gofrit, sült krumplit, forralt bort árult,
mindenki jól érezte magát. Miután jó nagyot sétáltunk, beültünk a többiekkel
meginni egy sört, és jó sokat beszélgettünk. Éjfél is volt, mire végül
hazakeveredtünk JB-vel, de nem bántuk, mert nagyon jó kis este volt.
Itt van néhány kép:
 |
| © Ville de Lyon / Fabrice Dimier |
 |
| © Ville de Lyon / Fabrice Dimier |
 |
| © Ville de Lyon / Paul Bourdrel |
 |
| © Ville de Lyon / Paul Bourdrel |
 |
| © Ville de Lyon / Fabrice Dimier |
 |
| © Ville de Lyon / Laurent Cerino |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése