La vie dijonnaise pour un week-end avagy Dijonban az élet egy
hétvége erejéig
Szombat:
Reggel nagyon korán (hajnali 7-kor) keltünk, mert a blablacar (telekocsi)
8:45-kor indult. Elég rohanósra sikerült a reggel nekem, mert szokás szerint
utolsó pillanatban pakoltam, és megint szembe találtam magam a dilemmával, hogy
egy napra kell ruhát pakolni: melyik legyen? Egyszerűen képtelenség eldönteni
egy nappal előbb, hogy mit veszek fel holnap. Nem az időjárás miatt (az a legkevesebb),
hanem mert honnan tudja az ember előre, hogy mihez lesz kedve másnap? Mivel
nincs nagy táskám, tényleg limitált volt a bepakolt ruhák száma, végül azért
begyömöszöltem két pólót vasárnapra, hogy legyen választási lehetőség. Utána
még összegyűjtöttem a rengeteg sütit, amit a Vicának sütöttem. Végül háromféle
sütit vittünk, még maradt IKEA-s gyömbéres keksz (még Borival vettük
októberben, de nekem nem annyira jött be, a Vica meg imádja), tegnap este pedig
sütöttem csokis-gyömbéres kekszet Anya receptje alapján, és persze brownie-t
(erdei gyümölcsöset méghozzá), mert mikor legutóbb itt volt Vica, megmondta,
hogy ezentúl egész életemet arra áldozhatom, hogy brownie-t sütök neki. Jobb
most elkezdeni. Danival felpakoltuk a sütiket, a hálózsákot, meg a többi cuccot,
és elmentünk az állomásra, ahol a telekocsi felvett minket.
Egy nagyon szimpatikus (szerintem másodgenerációs francia, de
egyébként arab származású) srác vett fel minket, rajtunk kívül még egy srác
volt utasként az autóban. Az egész utat végigdumáltuk, igaz, leginkább a fiúk,
én ritkábban szólaltam meg. Mindenféléről kérdeztek, kicsit reklámoztuk nekik
Magyarországot és a Balatont. Az út nagyjából két óra volt kocsival, az
autópályán elég gyorsan lehetett haladni, úgyhogy olyan fél 11 körül már Dijonban
voltunk. A srác nagyon rendes volt, mert bevitt minket a városba, egy olyan
térre, ami közelebb volt a Vica lakásához, pedig azt mondta, ilyet nem csinál
gyakran. A telekocsis rendszer úgy működik, hogy interneten kell lefoglalni az
autót és kifizetni előre a sofőr által szabott árat, ő megad egy
találkozópontot, általában egy érkezési pontot is, nem nagyon van lehetőség
változtatni, mivel ez nem taxi. A sofőr aztán csak az út után kapja meg a pénzt
azt hiszem, addig a rendszerben marad a pénz. Nekünk ez konkrétan kevesebb mint
feleannyiba került, mint a vonat, úgyhogy jól kijöttünk. A busz olcsóbb lett
volna, de arra is foglalni kellett volna jegyet előre, és mikor mi néztük, már
jól felmentek az árak. Így 12 euróból megvolt az utunk fejenként, és egészen
gyorsan oda is értünk Dijonba.
Vica várt minket, aztán
elbuszoztunk hozzá, lepakolni a cuccunkat. Nagyon helyes kis házikója van egy
család kertjében a családi ház mellett. Sok francia család csinálja ezt, hogy
építenek egy pici házat a kert végében és kiadják egyetemistáknak, főleg az
ilyen kisvárosokban, mint Dijon. Vicának pont elég, van egy pici konyha-sarok,
egy miniatűr fürdőszoba, és persze ágy, íróasztal, szekrények. Teljesen jól
felszerelt kis lakás. Lepakoltuk a cuccokat, aztán nem sokkal később be is
mentünk a városba, körülnézni. Sétáltunk egy kicsit, találkoztunk Eszterrel,
Vica egyik magyar barátnőjével, aki a dijoni SciencesPo-n tanul, együtt
beültünk ebédelni egy félig-meddig önkiszolgáló étterembe. Ebéd után elmentünk
a dijoni korcsolyapályára, és egy hatalmasat koriztunk így négyen: Eszter,
Vica, Dani meg én. Nagyon jó volt, bár megint rájöttem, hogy a műjég nem a
kedvencem, a Balaton nagyon hiányzik ilyenkor. Nem is tudom, mikor
korcsolyáztam utoljára a Balaton jegén, de az biztos, hogy több éve már. Mikor
már elviselhetetlenül nyomta a korcsolya a lábunkat, úgy döntöttünk,
hazamegyünk. Vicánál megvacsoráztunk, nagyon finom rizottót csináltunk, aztán
visszamentünk a városba megnézni a karácsonyi fényeket. Dijon nagyon helyes
kisváros, jóval kisebb, mint Lyon, elég családias hangulata van. A karácsonyi
vásárban körbenéztünk, vettünk sült gesztenyét meg forralt bort, igazi
karácsonyi hangulatunk lett. Mikor bezártak a bódék, mi vettünk egy kis
bor-utánpótlást a Carrefourban, és elmentünk Eszter kollégiumi szobájába, ott
beszélgettük végig az estét. Csatlakozott hozzánk még két magyar, akik szintén
a SciencesPo-n tanulnak, egy másik Eszter és Béla, szóval hatan kártyáztunk,
beszélgettünk, ettünk, ittunk, nagyon jól éreztük magunkat. Néha azért jó így
magyar közegben lenni kicsit, már nagyon hiányoznak az otthoniak, főleg így
Karácsony előtt. Úgy elbeszélgettük az időt, hogy hajnali 4 volt, mikor
hazaindultunk, és fél 5, mire lefeküdtünk aludni.
Vasárnap: A tegnapi
késői lefekvés miatt, ma délben keltünk. Nem maradt túl sok időnk a telekocsi
indulásáig, úgyhogy gyorsan összekaptuk magunkat, megebédeltünk, aztán
bementünk a városba, hogy legyen időnk még fényképezni kicsit, mert tegnap
elfelejtettünk képeket csinálni Danival. Végül nem nagyon sikerült jó képeket
készíteni, mert nagyon sokan voltak mindenhol az utcákon, nekünk meg eléggé
sietni kellett, hogy időben ott legyünk az autó indulásánál.
Szerencsére nem késtünk el, és
meg is találtuk a helyet, ahonnan indult az autó. A mai sofőr egy fiatal srác
volt, akinek ez volt az első telekocsis útja, előtte sosem szállított
embereket, de most úgy gondolta, belevág, így legalább nem egyedül fizeti a
benzint. Rajtunk kívül még egy lány jött, akiről kiderült, hogy színésznő, a
barátnőjét látogatta meg Dijonban. Út közben most nem sokat beszélgettünk, mert
mi Danival nagyon fáradtak voltunk, a sofőr meg olyan halkan beszélt, hogy én
alig hallottam sokszor, amit mondott. Az út végén el is aludtunk kicsit, már
Lyonban voltunk, mikor felébredtem. Este 6-ra értünk haza, Danival vettünk
egy-egy szendvicset a Subwayben vacsorára, aztán ő ment is vissza az INSA-ra
tanulni, én meg haza. JB nem jött ma, egész hétvégén dolgozott, úgyhogy nem
nagyon csodálkoztam. Feltettem a karácsonyi dekorációkat a lakásban,
feldíszítettem a kis karácsonyfánkat, amit még tavaly vettünk Luu-val, úgyhogy
most már aztán tényleg karácsonyi hangulat van itthon. Este annyi időm maradt,
hogy beszéltem anyáékkal skypeon, meg összeraktam a vázlatot a beadandómhoz,
amit Bastienékkel csinálunk, el is küldtem nekik, remélem, nemsokára jelentkeznek,
mégiscsak csütörtökön kéne leadnunk.
Végezetül, itt van néhány dijoni
kép, a francia kisvárosi hangulat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése