Mivel a múlt hetet a
karácsonyi ajándékok beszerzésével, takarítással, és alvással töltöttem, nem
gondolom, hogy érdemes lett volna minden lépésemet dokumentálni (főleg, hogy
kinek mit veszek, mert még elolvassa!).
Ma reggel 7-kor
keltem, hogy kiérjek időben a reptérre. A repülőm ugyan csak 13:00-kor indult,
de olyan bonyolult kijutni, hogy legkésőbb fél 9-kor el kellett indulnom
otthonról. Fülöpért (igen, a macim) nagyon vérzett a szívem, mégiscsak vele
aludtam az elmúlt 3 hónapban, de muszáj volt otthon hagynom. Nem búcsúzkodtunk
sokáig, szegényt bezártam a sötét lakásba, majd néhány hét múlva jön Aaron és
biztosít neki társaságot, addig egyedül lesz – téli álmot alszik legalább…
Kicsit elkalandoztam, azt hiszem. Lényeg a lényeg, hogy ahhoz, hogy a reptérre
kiérjek, egy busszal, egy villamossal, majd még egy busszal kellett mennem, és
a hab a tortán az volt, hogy a második busz csak óránként jár, szóval, ha
lekésem, akkor nagy eséllyel lecsúszok a csomagfeladásról is. Hogy mégse legyen
olyan egyszerű dolgom, a hatalmas bőröndömnek nincs kereke, úgyhogy annak a 17
kilóját, a kis bőrönd 10 kilóját és egy kézitáskát cipeltem keresztül a
városon, megállótól megállóig. Egy élmény volt.
Nagy nehezen kiértem
a reptérre, feladtam a bőröndömet, és még volt két órám a felszállásig, úgyhogy
jobb híján olvastam, megittam egy fél liter kólát, amitől folyamatosan keresnem
kellett a toilettes-t. A repülés
egész jó volt, bár néha olyan érzésem volt, hogy mindjárt lezuhanunk, szerintem
fúj a szél, vagy nem tudom, kicsit jobban dobálta a gépet, mint mikor
szeptemberben idefelé jöttem.
Most Párizsban vagyok,
a Charles de Gaulle-on, várom az
átszállásomat. Sikerült olyan jegyet foglalni, ahol 6 óra van az előző gépem
leszállása és a következő felszállása között, úgyhogy nesze neked Párizs,
dekkolhatok a reptéren. A városba is kimehettem volna, de annyira parázok, hogy
történik valami, és lekésem a következőt, hogy inkább nem kockáztatok. Mindenesetre
ettem egy salátát és ittam egy kólát 10 euróért, amin jól felhúztam magam, és
megcéloztam a kanapés pihenőhelyiséget, hogy majd ott kipihenem a fáradalmakat,
meg jó esetben alszom egy kicsit, de kizavartak, mert az a „buisness-man”-eknek
van fenntartva és egyszerű halandók nem léphetnek be. Úgyhogy, most leültem az
F53-as kapu elé, ahonnan kb. 4 óra múlva indul a repülőm, és várok és várok.
A legfontosabbat
majdnem elfelejtettem leírni: mivel karácsonykor otthon leszek, a Lyonban az
élet nem nagyon működik, szüneteltetem a blogolást, majd ha visszatérek,
folytatom.
Boldog Karácsonyt! Joyeux Noel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése