8-kor keltünk
Luu-val, én annyira nem siettem el a készülődést meg az indulást, mert ez az
utolsó óránk, csak beadandókat kell leadni, nem nagyon csinálunk semmi
fontosat. Óra előtt még elmentem kinyomtatni a beadandóimat, elég jó volt így
készen látni őket.
Akármennyire nem akartam
sietni, hajszálpontosan beértem órára, leültem Tom mellé, aztán csatlakozott
hozzánk Bastien, Tom egyik haverja, meg egy lány, akivel tök jóban vagyok, de
mai napig nem tudom a nevét, és elég ciki lenne most megkérdezni. Két szöveg
maradt hátra, amikhez nem maradt több diák, előadást csinálni, úgyhogy ezeket
együtt dolgoztuk fel, csoportmunkában. Mi így voltunk négyen, meg egy srác
csatlakozott még, aki mindig csöndben van, sosem láttam még senkivel sem
beszélni, és szünetekben mindig eltűnik, csak órák alatt látni. Elég unalmas
volt az óra, mert mindenki túl fáradt volt ahhoz, hogy dolgozzon, a legtöbben
tegnap éjszaka fejezték be a beadandóikat – milyen szerencse, hogy én múlt
hétvégén rávettem magam. Az volt az egyetlen szerencsénk, hogy Tommal voltunk,
mert ő a fáradtsága ellenére is kihozott magából valami minimumot, amivel meg
tudtuk oldani a feladatokat.
 |
| Utolsó pizza a menzán |
A következő óra Enquete ethnologique volt, ahol be
kellett számolni a kutatásunkról, írásos formában le kellett adnunk az utolsó
beadandóinkat, és a nagy közös házi feladatunkat, amit végül mi úgy oldottunk
meg, hogy mindenki írt bele 2,5-3 oldalt, Zoé pedig összemixelte. Így nem
kellett külön találkoznunk, engem meg igazából nem zavart az sem, ha átírták a
részemet, csak legyen kész. Ez az óra tényleg csak arról szólt, hogy leadjuk a
dolgainkat, és mivel mi mindennel készen voltunk, elég hamar elszabadultunk. Így
maradt több mint egy órám az infó vizsgám előtt, beültem Mélain-nel a teljesen
kihalt menzára, megebédeltünk, beszélgettünk egy csomót. Nagyon jó fej lány,
mesélt nekem a törökországi kalandjairól (tavaly kb. 5 hónapot volt
Törökországban), meg mindenféle utazásos dologról még. Amikor indulni kellett,
elkísért a vizsgámra, mert neki még volt 2 órája az övéig, ugyanazt írta ő is később.
Az infó vizsgám az
eddigi legrosszabb volt az összes vizsgám közül, esküszöm. Az első részben
ugyanis hatvan, igen 60 (!) kérdést kellett megválaszolnunk 45 perc alatt. Oké,
meg voltak adva választási lehetőségek, de én abszolút nem ismerem az informatikai
szakszavakat franciául (még magyarul is nehezen megy), szóval rendesen
szenvedtem. Egy idő után már el sem olvastam a válaszokat, egyrészt mert
feleslegesnek tartottam, ha a kérdést sem értettem, másrészt, mert időm sem
nagyon volt rá. Azt hiszem úgy 10 kérdésre biztosan jól válaszoltam, a többiről
fogalmam sincsen. De még azt sem tudom megmondani, hogy mit kérdeztek. A
második rész már könnyebb volt, ott két feladatot kellett megoldanunk, azokat
szerintem hibátlanul megcsináltam – még másoltak is rólam a szomszédjaim. Az
összeredményre majd kíváncsi leszek, de a vizsga után inkább csak örültem, hogy
vége.
Hazaérve az Aaron
hagyta káoszt kezdtem el felszámolni a konyhában, bár eredetileg aludni
akartam, mert nagyon fáradt voltam. De a konyha annyira undorítóan koszos meg
rendetlen volt, muszáj volt valamit kezdeni vele. Nem sokkal később Luu is
hazaért, és megkért, hogy menjek el vele a plázába ajándékokat venni, utána
pedig Nathalie-hoz, az egyik barátnőjéhez, mert búcsú-bulit csinálnak. Miután
kitakarítottam a konyhát, ő pedig megfürdött, el is indultunk.
A plázában jó sok
időt eltöltöttünk, mert Luu nem bírta eldönteni, mit vegyen az öccsének
karácsonyra, meg hogy magának megvegye-e azt az órát vagy ne, stb. Aztán nagy
nehezen elindultunk Nathalie-hoz, jó sok borral felszerelkezve. A lányokkal
forralt boroztunk, aztán elmentünk Nathalie kedvenc kocsmájába, ami nekünk nem
nagyon jött be Luu-val, úgyhogy nem sokkal később mi haza is mentünk (jó, ez
mondjuk olyan hajnali 1 körül volt). Azért jó kis este volt, főleg az eleje,
amikor még mindannyian ott voltunk - Dominika is és Liz is hamarabb hazamentek,
mert reggel korán keltek. Rengeteget
beszélgettünk, nevettünk, és borzasztó volt elköszönni. Ők csak fél évre
jöttek, úgyhogy velük már nem fogunk találkozni, ha visszajövünk januárban.
Itthon Luu-nak még össze
kellett pakolnia, mert holnap nagyon korán, 10-kor indult a repülője, nekünk
6-kor kellett kelnünk… Aztán nagy nehezen hajnali 3-kor lefeküdtünk aludni,
iszonyatosan fáradtak voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése