Korán felkeltem (8-kor,
hogy egészen pontos legyek), és egész délelőtt tanultam. Aaron dél körül
ébredt, és bejelentette, hogy kettőkor indul az Alpokba, lehet, már nem is jön
vissza Lyonba január előtt. Nagyszerű, mivel nekem október óta nem fizetett
lakbért, úgyhogy elég sok pénzzel tartozott, amire elég nagy szükségem lenne.
Luu-val ugyanez volt a helyzet, neki még többel tartozik, mint nekem, úgyhogy
gyorsan leültünk és kiszámoltuk. A baj csak az volt, hogy pénzt kivenni már nem
maradt ideje, úgyhogy azt mondta, majd januárban odaadja, ha nem jön már
vissza. Én viszont jól felhúztam magam, és megmondtam neki, hogy nem, az úgy
nem lesz jó, mert nekem tényleg kell a pénz. Végül is abban maradtunk, hogy
megpróbál még jövő héten visszajönni, ha nem tud, átutalja a pénzt a
bankszámlámra. Nagyon helyes. Luu-nak majd karácsonykor odaadja, ugyanis együtt
fognak karácsonyozni, Ausztriában.
Nem sokkal Aaron után
én is elhagytam a lakást, elindultam az utolsó írásbeli vizsgámra, pénteken már
csak egy hülye informatika lesz. Ez a kedvenc tanárom volt, a kedvenc órám,
egész jól megtanultam az anyagot, úgyhogy reméltem, hogy könnyű kérdést kapunk.
És így is lett, abszolút ráéreztem a részre, amit meg kellett tanulni. Megint
írtam 3-4 oldalt, arról fogalmam sincs, mit fog hozzá szólni, mert nem életem
legjobb fogalmazása lett és erősen hiányos, de az akadályt leküzdöttem, és
mivel ez volt az utolsó írásbeli vizsgám, annyira nem érdekelt már a dolog
őszintén szólva. Maeva megvárt a terem előtt, aztán együtt mentünk haza.
 |
| Lengyel vacsora |
Luu-val hivatalosak
voltunk vacsorára a lengyel lányhoz, Dominikához, aki hagyományos lengyel
kajával várt minket. Ott volt a többi barátnőnk is, Nathalie, Sandra, és Liz,
akik azt hiszem mindannyian amerikaiak, de nem vagyok benne biztos. Mindenesetre
nagyon bírjuk egymást, aranyosak. Dominika eszméletlen finomat főzött,
szerintem ez volt az első normális kaja (mármint ami nem rizs, tészta, vagy 10
perc alatt megsüthető hús), mióta Lyonban vagyok. Úgy teleettük magunkat, hogy
mozdulni is alig bírtunk. Éjfél körül értünk haza, és Luu-val egyből beestünk
az ágyba, mert nagyon elfáradtunk, másnap pedig korán kellett kelnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése