Egy kis kimaradás
után tehát, leírom az első vizsgaidőszakomat, ami konkrétan egy hétig tartott,
telenyomva vizsgákkal. Az ezt megelőző hétről nincs túl sok fontos információ,
nagyjából végig tanultam. A hétvége viszont izgalmas volt, azt leírom.
Péntek este elmentem
a lányokkal (Luu-val és a barátnőivel) megnézni a parkot, mert elkezdődött a Fête des Lumières, ami Lyon egyik
legnagyobb nevezetessége. Néhány napig mindenféle fényjátékot vetítenek a
házakra, az óriáskerékre a Bellecour-on,
lampionokat úsztatnak a parkban a tavon, és még sorolhatnám. Eszméletlen szép
az egész, ha valakit érdekel, itt egy videó róla. Csináltunk néhány képet, de
azokon annyira nem látszik jól. Én nem maradtam velük végig, hanem hazamentem
és lefeküdtem aludni, mert borzalmasan fájt a fejem. Eredetileg tanulni
akartam, de annyira ki voltam ütve, hogy képtelen voltam olvasni. Nem tudom, mi
bajom volt.
 |
| Parc de la tete d'or (Google) |
 |
| Parc de la teted'or (Google) |
Az egyik barátnőnk, Dominika,
a lengyel lány itt aludt nálunk, mert összeveszett a lakótársaival,
összepakolt, eljött, és most nincs hol aludnia. Én egyáltalán nem bántam, mert
nagyon jó fej csajszi, elég sokat volt eddig is nálunk. Szombat reggel Luu-val
korán keltünk és ő is bevette magát a szobámba tanulni – Dominika és Aaron még
aludtak. Együtt tanultunk egészen délutánig, aztán olyan 4-5 körül elindultunk
megint, hogy megnézzük a Fête des
Lumières további részét, illetve azt, amit én még nem láttam, meg, hogy
találkozzunk Luu egyik francia barátnőjével, Cassandrával. Először elmentünk a marché de Noel-t (karácsonyi vásár)
megnézni, ettünk egy Raclette-t, ami
nagyjából olyan, mint a rakott krumpli, de telenyomják eszméletlen finom
sajtokkal, amitől ezerszer jobb lesz. Aztán végigsétáltunk a városon, de én
elég hamar kibuktam, mert egyrészt eszméletlen hideg volt, másrészt annyi ember
volt, hogy menni nem lehetett az utcán. A nagyobb kereszteződésekben konkrétan
negyedórákat álltunk, mert a több oldalról érkező embertömeg nem tudta egymást
kikerülni. A fényjátékok gyönyörűek voltak, de én tényleg felhúztam magam,
Dominka fázott, úgyhogy végül hazamentünk. Luu még maradt volna, de szegényt
leszavaztuk. Kicsit mérges volt ránk, de ha én ott maradtam volna még 10
percet, biztosan elkezdek hisztizni, vagy behúzok valakinek, mert tényleg
annyian voltak, hogy percenként lépett valaki a lábamra, vagy jött belém a
vállával. Sikerült a legzsúfoltabb napot kiválasztanunk, azt mondták a lányok,
hogy pénteken szinte senki nem volt. Majd jövőre úgy intézem, hogy pénteken
menjek. Itthon főztünk egy teát, én tanulgattam kicsit, aztán lefeküdtünk
aludni, elég fáradtak voltunk. Aaron közben elhúzott Grenoble-ba, meglátogatni
Tilman-t, meg snowboardozni persze. Majd csak holnap este jön.
Vasárnap reggel
Dominika korán összepakolt és elment, én még pont elcsíptem, mielőtt indult.
Talált egy másik helyet, ahol néhány napig lakhat, úgyhogy oda készülődött.
Leszaladtam a Spar-ba reggeliért, vettem magamnak meg Luu-nak is egy croissant-t, elköszöntem Dominikától,
aztán tanultam tovább. Egész álló nap tanultam, később Luu is csatlakozott. Délután megérkeztek a fiúk, Aaron és Tilman, lepakolták a cuccaikat,
aztán nekiláttak vacsorát főzni. Mi nem ettünk Luu-val, tanultunk, és
próbáltunk nem szólni hozzájuk, mert elég elviselhetetlenek voltak. Valamiért
borzalmasan jó kedvük volt, tanulniuk természetesen nem kellett, és hatalmas
disznóólat csináltak a konyhából. Ez így ment egészen estig.
 |
| Tanulás áram nélkül |
Este 10-kor, hogy
még rosszabb legyen a helyzet, elment az áram. Az egész házban, nem csak a mi
lakásunkban. Nem tudtunk semmit csinálni, Luu elővette a zseblámpáját, azzal
világítottuk a füzeteinket és az ágyamon tanultunk együtt. A fiúk elmentek
bulizni, úgyhogy egy idő után legalább tőlük nyugtunk volt. Az áram viszont
továbbra sem jött vissza, és mikor már másfél órája kuksoltunk a sötétben,
kezdett nagyon elegünk lenni. Hangokat hallottunk a folyosóról, úgyhogy
kirohantunk, hátha valami szerelő, vagy legalább valaki, aki tudja, hogy mi
történik. A nagyon helyes fiatal szomszédok voltak, de ők sem tudták, hogy mi
történik, és hogy meddig fog tartani ez az egész. Nagyszerű. Később az egyik
srác visszajött, hogy gyufát kérjen, és meghívott minket a pénteki
házibulijára. Miután elment, Luu-val a földön fetrengtünk hatalmas röhögő-görcs
közepette az örömtől. Szeptember óta próbáljuk kideríteni, hogy kik ezek és hol
laknak, mert csak havonta egyszer futunk össze velük, nagyon jól néznek ki, jó
lenne őket megismerni. Aztán olyan éjfél körül egy autó parkolt le a házunk
előtt, egy szerelő volt, aki nem nagyon tudott mit csinálni szegény, csak
kétségbeesetten telefonálgatott. Azért őszintén, engem eléggé meglepett, hogy
az éjszaka közepén kiküldenek valakit, hogy megcsinálja a dolgot, de örültem is
neki, mert így egy kis remény volt, hogy visszajön az áram. Aztán végül fél
1-kor, mikor Luu már elment lefeküdni, minden kivilágosodott, és folytathattam
a tanulást. Egészen fél 4-ig kínoztam magam, aztán én is lefeküdtem, mégis
kellene aludni is. Holnap három vizsgám lesz, egészen este 6-ig írni fogom őket
(2 óra szünettel közben, de akkor is), elég brutális lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése