2018. szeptember 3., hétfő

Úton Lyonba : párizsi kitérő


Egy nagyon mozgalmas nyár után újra magam mögött hagytam Magyarországot. Egy hétig tartó Nyárzáró fesztivál és egy 18 órás autóút után 2018.szeptember 2-án vasárnap, reggel 8 órakor megérkeztem Párizsba. Nagy szerencsém van a (szuper okos) barátnőimmel, akik közül idén már három is Párizsban tanul, mert rengeteget tudnak könnyíteni az életemen. Vica most épp azzal, hogy beengedett maga mellé az autóba és a francia fővárosig gurulhattam vele és két Szabólacival (akik közül egy az ő apukája).

Tehát vasárnap reggel megérkeztünk a napsütötte Párizsba, egyből Vica új albérletéhez mentünk, kipakoltunk, megismerkedtünk a környékkel. Nemsokára megjelent a már említett két párizsi barátnőnk, Anna és Eszter, mert nekik is hoztunk néhány hazai csomagot. Délután közösen felkerekedtünk : a négy magyar-francia csajszi és a két szabólaci, és nyakunkba vettük a várost. Először felvittük az én cuccaimat Anna szoba-lakásába, mivel a mai éjszakát ott fogom tölteni, aztán holnap onnan indulok Lyonba vonattal. 
Beköltöztettük Vicát :)
Aztán elindultunk várost nézni : beszaladtunk a Notre Dame-ba, aztán az Institut Arabe (Arab Intézet) tetejéről gyönyörködtünk a kilátásban, végül a Louvre üvegpiramisai között sétáltunk a naplementében. Közben persze útba ejtettünk egy-két kocsmát, jókat söröztünk, beszélgettünk és persze a francia sajtok sem maradhattak ki, úton-útfélen azokat tömtük magunkba. A napot a Szajna-parton zártuk két üveg Cidre-rel (ez a francia almabor).


Párizs most is gyönyörű volt, mint mindig. Mondjuk most kicsit elveszettnek éreztem magam, pedig legutóbbi ittlétem alatt már egészen jól belejöttem a tájékozódásba – néha még másokat is útbaigazítottam. Ez már több mint két éve volt azért. Nekem kicsit sok az ember és a gift-shop itt, egyre inkább vágyom Lyonba, mégiscsak ott érzem igazán otthon magam. Persze megígértem a lányoknak, hogy amint tudom, meglátogatom őket, Párizsban bóklászni mégiscsak szuper, nagyon jó helyeket lehet találni, és persze meseszép minden.
Miután elköszöntünk a többiektől, Annához hulla fáradtan érkeztünk (azért az autóban aludni 10 órát mégsem túl pihentető), gyorsan el is aludtunk, mert másnap korán kell kelni a lyoni TGV-hez.
See you soon, Paris!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése