Csütörtök (03/11): Reggel felkeltem korán, és kicsit
rendezgettem a dolgaimat. Kipakoltam a ruháimat, kiporszívóztam a lakást –
ugyan JB azt mondta, kitakarít, mire hazajövök, de úgy látszik, neki a fürdőszoba
mosdójának lemosása elég volt –, rendbe szedtem a jegyzeteimet. JB-nek órája volt,
úgyhogy enyém volt a lakás.
Elég szörnyű dolog történt
itt, amíg én Berlinben voltam, JB elmesélte, mikor hazaért. A központi fűtéssel
volt gáz, szó szerint, mert szén-monoxid szabadult fel valamiért a
fűtőrendszerben. Szerencsére viszonylag időben észrevették, és azt hiszem
kedden este 10-kor evakuálták az egész épületet (tök jó lehetett, a hidegben
ácsorogni az utcán), de még így is hárman annyira megmérgeződtek, hogy majdnem
belehaltak. Ezt JB egy szomszédtól tudta meg, mert ő sem volt itthon aznap
este. Azóta természetesen nincs fűtésünk, de legalább kaptunk elektromos
radiátorokat, kettőt, azokat használjuk – sajnos nem adnak elég hőt, ezért két
pulcsiban és egy pokrócban közlekedek a lakásban. Mindegy, a lényeg, hogy nem
lett nagyobb tragédia, remélem hamarosan a fűtőrendszert is rendbe hozzák.
Ma délben volt órám,
odafelé a buszon fülig ért a szám. Annyira jó volt visszajönni Lyonba, sütött a
nap, csupa ismerős hely, ma még az egy órás tömegközlekedést is élveztem, így
egy hét távollét után. Berlin is nagyon tetszett, de nem az a város, ahol
sokáig tudnék élni: túlságosan zavar a befejezetlenség, a sok cső meg kábel
néhány építés alatt álló metrómegállóban, a kosz az utcán, a graffitik a
falakon, a rengeteg sín, amelyek átszövik a várost. Lyon pont olyan rendezett
és tiszta, mint én vagyok, ezt meg is beszéltük Danival, ezért érzem olyan
otthon magam itt.
Szóval ma voltam az
egyetemen, az egyik kutatásunkat beszéltük meg, aztán szépen hazajöttem,
ebédeltem JB-vel, és nekiálltam a berlini blog megírásának. Iszonyatosan sok
időt vett igénybe ez a két bejegyzés, konkrétan egy egész napom elment vele –
remélem legalább mindenkinek tetszett.
Este el kellett mennem egy
megbeszélésre a Croix-Rousse-ra, ami
fél 8-tól egészen 10-ig tartott (a végére majd’ éhen haltam), de nagyon hasznos
volt, mert rengeteg telefonszámot meg információt gyűjtöttünk az egyik
kutatásunkhoz.
Péntek (04/11): Ma próbáltam sokáig aludni, de valahogy mégis felébredtem 8
körül. Nem baj, legalább volt időm reggel is tanulni. Most elkezdtem a
vizsgáimra is átnézni az órai anyagokat, mert ha azzal sem haladok, akkor
tényleg nagyon nagy bajban leszek decemberben, főleg, ha karácsonyi szünet
előtt lesznek mégiscsak a vizsgák. Azért nagyon remélem, hogy nem fognak
ennyire kitolni velünk, az már nagyon durva lenne a sok beadandó meg minden
között.
Délben elmentem futni, de
most nem ment annyira jól. Meg akartam csinálni az edzésemet, de annyira
kifáradtam 4,7 km után, hogy inkább hazajöttem. Úgyis megyek majd hétvégén a
Danival, jövő héten meg majd rendesen folytatom az edzéseket, nem kell
erőltetni, ha nem megy.
Délután is tanultam,
szerencsére nem kellett ma a szerb gyerekekért mennem, nekik még szünet van.
Így egész sokáig szórakoztam tegnap a bloggal, most már tanulni is kell.
Este jött Dani, így hárman
vacsoráztunk, JB csinált isteni finom raclette-et,
azt ettük.
Szombat (05/11): Ma korán keltünk Danival, mert tanulni akartunk mind a
ketten hétvégén, és nem akartuk nagyon vesztegetni az időt. A szünetben úgyis
aludtunk eleget – legalábbis most ezt mondjuk, de ha belegondolok, ez
egyáltalán nem így van. JB akkor ment az
egyetemre – és majd onnan megy haza –, mikor mi felébredtünk, úgyhogy végül
ketten reggeliztünk Danival.
Délelőtt tanultunk és
ebédet főztünk. Aztán, nekem délután 3-ra volt megbeszélve találkozóm a
lányokkal, a belső udvarokkal kapcsolatos kutatásommal, úgy volt, hogy megyünk
terepre. Kicsit esett az eső már, de mikor el akartam indulni, egy hatalmas
vihar lett belőle, úgyhogy 10 métert se mentem a bejárati ajtótól, de teljesen
eláztam (az esernyő sem ért semmit). Felhívtam a lányokat, hogy nem tudok
elindulni, ők azt mondták, megvárnak, ha elcsendesedik, menjek utánuk. Így is
tettem, hazajöttem, átöltöztem, aztán újra nekiindultam. Így is csurom vizesen
értem oda a megbeszélt kávézóba, de lényeg a lényeg, hogy elmentem – így is
csak hárman voltunk az ötből. Az eső miatt terepre végül nem mentünk, de
megbeszéltük a keddi és a szerdai prezentációnkat, és elkezdtük írni a kétoldalas
beadandót, amit az egyik tanárunk kért szerdára. Nagyjából 5-ig voltam velük,
aztán még volt egy kis időm hazajönni, annyi, hogy fél órát tanuljak, aztán
rohantam tovább, Anitáékhoz.
Monára kellett ma este
vigyáznom, fél 7-re mentem, Anita 7-kor ment el, utána egészen éjfélig ketten „buliztunk”
Monával. Sikerült nagy nehezen megetetnem, még a pelenkáját is lecseréltem
egyszer, rengeteget játszottunk, néztünk rajzfilmeket, színeztünk, meséltünk,
nagyon sok mindent csináltunk. Én abban reménykedtem, hogy elalszik olyan 10-11
körül, sajnos ez nem történt meg, úgyhogy mire Anita hazaért, engem totál
kipurcanva, Monát meg tele energiával találta. Haza is küldött gyorsan, én alig
vártam, hogy aludhassak. Nem könnyű, egy háromévest szórakoztatni öt órán
keresztül.
Vasárnap (06/11): Mivel tegnap nagyon későn feküdtünk le aludni, így ma 9-ig
terveztünk aludni, de engem valami furcsa belső kényszer felvert fél 8-kor,
úgyhogy mire Dani is felébredt, addigra megfőztem a kávét, hoztam friss croissant-t és pain au chocolat-t a pékségből. Délelőtt tanultunk kicsit, aztán
dél körül elmentünk bevásárolni, utána egyből ebédet főztünk. Dani talált egy
nagyon könnyű, de annál finomabb receptet Jamie Oliver weboldalán, paradicsomos
tészta olívabogyóval, ez volt a főétel. Én csináltam előételnek egy répás-,
narancsos- almás salátát, amit fokhagymás- joghurtos öntettel kellett leönteni,
iszonyatosan finom volt.
 |
| a megérdemelt vasárnapi almás pite |
Ebéd után ütött be a
krízis, ugyanis almás pitét szerettem volna sütni, de nem volt itthon tojás. Én
ettől annyira mély depresszióba estem, hogy Dani egy órán keresztül nem
kirángatni belőle, csak azt tudtam hajtogatni, hogy de én almás pitét szeretnék
enni, nem volt jó a málnás keksz helyette. Azért volt ekkora a tragédia, mert a
boltok zárva vannak vasárnap délután, lehetetlen tojást szerezni. Végül, egy
óra látványos szenvedés után eszembe jutott, hogy biztos van „almás pite tojás
nélkül” című recept az interneten, és láss csodát, tényleg volt. Így Danival
egy óra alatt összedobtuk gyorsan a sütit, kb. 5 perc alatt meg is sült, és
isteni finom lett.
Este elmentünk a parkba, a Courir á Lyon-osok edzésére, futni nem
sokat futottunk ugyan (2,5 km-t), de egy 50 perces erősítő edzést lenyomtunk,
aminek a végére jól kifáradtunk. Vacsorára hazaért JB is, úgyhogy hárman
ettünk. Aztán Dani visszament az INSA-ra, én pedig újra belevetettem magam a
tanulásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése