Hétfő (07/11): Ma reggel felkeltem időben, délelőtt tanultam.
Szokásos menetrend. De ma különösen büszke voltam magamra, mert megint
beadandót kell írnunk az egyik tanárnak egy csoportmunkával kapcsolatban, és én
ma reggel szépen megírtam a felét, mivel a többiek eddig nem csináltak semmit,
és szerdára kell. Legalább így látják, hogy aktív vagyok.
Ebéd előtt gyorsan elmentem
futni, tartanom kell az edzéseket, így Berlinből visszatérve. Igaz, ott is
futottam, de nem az edzéstervemhez hűen, úgyhogy igazából nem sokat számít ebből a szempontból.
Nagyon szép idő volt ma, sütött a nap ezerrel, úgyhogy a jókedvem is megjött
futás közben, lenyomtam 7,5 km-t.
Ebédre hazaért JB, együtt
főztünk. Illetve ő főzött, én pedig néztem, mert nem nagyon lehetett mit
csinálni, paradicsomos tésztát csináltunk, ahhoz nem nagyon kell két ember.
Délután is tanultam, aztán
elmentem portugálra. Még mindig nagyon jó kedvem volt, a buszon odafelé
olvasgattam, nagyon örültem, hogy megint megyek az egyetemre – ilyen is ritkán
van velem. Hát nem nagyon remekeltem órán, pedig ma a filmekről volt szó, el
kellett mesélni, hogy milyen filmeket láttunk, mit szeretünk, stb. Nekem
valahogy egyáltalán semmilyen szó nem jutott eszembe portugálul, alig bírtam
kinyögni egy-egy mondatot. Na, nem baj, majd belejövök.
Kedd (08/11): Megint egy hosszú nap. Reggel 6-kor keltem, aztán
nem volt túl sok időm készülődni, nem késhettem le a buszt, mert a 8-kor
kezdődő órán nekünk (is) kell prezentálnunk.
Szerencsére pont időben odaértem,
Julievel még a terem előtt összefutottam, neki se volt sok kedve a mai naphoz,
csak odamorgott egy sziát, de többet nem lehetett belőle kihúzni. Jó
lesz ez a prezentáció. Anne-Elisabeth lelkesebb volt kicsit, de ő is most
ébredezett. A prezentáció amúgy egyáltalán nem volt nagy dolog, csak el kellett
mesélni a csoportnak, hogy min dolgozunk, és hol állunk – ez a része elég simán
ment. Aztán néhányan kérdeztek, és teljesen rákattantak arra, hogy mi hogyan
fogunk a zajokkal dolgozni (mivel azt mondtuk, hogy a belső udvarokon nagyon
érdekesek és fontosak a különböző zajok, azokra is figyelni kell). Főleg egy
olasz srác volt nagyon idegesítő, mert valamin megakadt, de mi nem értettük a
kérdését, és így fél órán keresztül vitatkoztunk vele, aztán kiderült, hogy
totál félreértésről van szó. Na, nem baj, a tanárnak nagyon tetszett a témánk,
az egyszer biztos.
A második óránk is ezzel a
tanárnővel volt, őt néha bírom, néha nem, elég hullámzó. Ma jó napja volt (vagy
neki, vagy nekem), mert a mai óráit nagyon bírtam, érdekesek voltak. Főleg ez
az előadás, Mondes urbains
(városantropológia), ezt a részét amúgy is nagyon szeretem az antropológiának.
Az óra vége felé pedig a tanárnő idézte a kutatásunkat (amit előző órán prezentáltunk) az egész szak előtt,
hogy mennyire érdekes, és milyen jól bemutatja a város lényegét, mi pedig
dagadtunk a büszkeségtől. Így már 90%, hogy jó jegyet kapunk, akármit is írunk
erről.
A harmadik óra borzalmasan
unalmas volt, mert nem olvastam el a szövegeket, amiket kellett volna (rajtam
kívül szerintem a csoport 80%-a így volt vele), így a többiek prezentációját
sem értettem nagyon. Mondjuk, nem is volt túl jó, mert egy jó prezentációt
akkor is élvezel, ha nem tudod miről van szó, de ez nagyon unalmas és
össze-vissza volt.
Az utolsó órámon filmet
néztünk, ráadásul egy magyar rendezőtől, egy Erdélyben játszódó
dokumentumfilmet, Kocsis Tibor Új Eldorádó című filmjét. Mivel ezt a filmet már
tavaly is levetítette nekünk ez a tanárnő, én nagyrészt aludtam rajta, eléggé
ki voltam merülve. Attól még nagyon érdekes film, ITT lehet olvasni róla.
Délután mentem a szerb
lányokhoz, alig vártam, hogy lássam őket. Valószínűleg ők is így voltak ezzel,
mert ma olyanok voltak, mint a kisangyalok. Lea nem hisztizett, hogy fogni kell
a kezemet hazafelé, a nővére nem piszkálta, sőt, este ők kérték, hogy olvassak
mesét, és mindenféle veszekedés nélkül egész este mesét olvastunk a kanapén,
hárman. Tényleg varázslatos volt. Miután ők elmentek lefeküdni, én még ott
maradtam kicsit beszélgetni a legnagyobb testvérrel, akit szintén Sárának
hívnak, és nagyon jól kijövünk, mert rengeteg dologban hasonlítunk. Meséltem
neki Berlinről kicsit, aztán hazamentem JB-hez, mert szegény vacsorával várt.
Szerda (09/11): Tegnap nagyon későn értem haza, úgyhogy nagyjából
5 óra alvás után felkeltem, és reggel 8-kor már megint órán ültem. Ez a
„kedvencem” volt, kommunikációantropológia szeminárium, ahol a borzalmasan béna
tanárunk van, és múltkor activityztünk. Most neki kellett prezentálnunk a
kutatásunkat, ráadásul úgy, hogy ő alig bírta elmondani, mit szeretne (idézem: osszátok
be az időt, mindenki egyenlően beszéljen, és a kutatás fő pontjait mutassátok
be – mintha nem minden prezentáción ezt csinálnánk). Várt valami pluszt is
elvileg (ezt írta egy emailben), de nekünk nem sikerült rájönnünk, hogy az mi
volt, így, instrukció nélkül. Szerintem azért jól sikerült a prezentáció, mi voltunk
az elsők (Julie hamar le akarta tudni), nagyjából ugyanannyit beszéltünk, és
nem is húztuk sokáig. A tanár viszont elég béna volt, azt mondta, hogy a
turizmusról keressünk cikkeket, mert az érdekes lehet – hát pont ez a
legérdektelenebb rész antropológiai szempontból abban, amit csinálunk, de
mindegy. Neki úgyis csak egy kisfilmet kell majd beadnunk egy kis 2-3 oldalas
beadandóval, az nem nagy dolog.
A második óránk megint
kommunikációantropológia volt, de ez előadás, és itt imádjuk a tanárt.
Aztán politikaantropológia,
ahol a tanárunk természetesen nem hagyta szó nélkül az amerikai
elnökválasztást, és mindenkit végig kérdezett, hogy mi a véleménye róla. Én,
őszintén szólva teljesen kétségbe estem reggel, mikor megláttam, hogy Donald Trump
nyert. Aztán megnéztem egy videót, ahol Obama azt mondja, hogy teljesen
mindegy, ki fog nyerni, mert az a lényeg, hogy demokratikus úton lett
megválasztva, és hogy Amerika ettől lesz egyre erősebb, meg azt is, hogy mindenkinek
tisztelnie kell a másikat, és elfogadni egymást. Ezen a videón konkrétan
elsírtam magam, egyrészt, mert nagyon szerettem Obamát, és sajnálom, hogy
ezentúl nem ő van az egyik legnagyobb világhatalom élén, másrészt, mert kicsit
szentimentális hangulatban voltam, és ha ilyenkor valaki toleranciáról meg
elfogadásról beszél, mindig meghatódok. Végül ezt mind nem tudtam elmondani
órán, mert nem került rám a sor, egy kisebb vita kerekedett a tanár kérdéséből.
Feladta házi feladatnak a jövő hétre, hogy mindenféle cikkeket gyűjtsünk a
Brexitről is, meg erről is, és próbáljuk meg összekapcsolni az órán
tanultakkal. Én nagyon örülök ennek, mert így legalább élesben használjuk azt,
amit tanultunk, még ha nehéz is.
Óra után gyorsan elmentem ebédelni,
aztán indultam is Soarez (a tanszékvezetőnk) irodájába, hogy a jövő évemről
beszéljek vele, mik a lehetőségek. Azt leszámítva, hogy majd’ egy órát kellett
várnom rá, sikerült rengeteg hasznos infót kiderítenem, most már eléggé magamra
leszek utalva, hogy megcsináljam a jelentkezéseimet. Így végül nem is tudtam
bemenni az utolsó órámra, annyira elhúzódott a megbeszélés, másrészt annyira
fájt a fejem, hogy inkább hazamentem.
El akartam menni futni
(hátha attól jobb lesz), de megint esett az eső, úgyhogy itthon maradtam. Este
nagyon korán lefeküdtem aludni, mert hatalmas migrénem lett, nem tudtam már
tanulni, pedig kellett volna.
Csütörtök (10/11): Ma reggel 9-kor találkoztam a többiekkel
Villeurbanne-ban, de annyira rosszul voltam, hogy nem tudtam időben elindulni.
A fejem még mindig iszonyatosan fájt, meg kellett várnom, amíg hat a
fájdalomcsillapító. Szerencsére hatott nem sokára, így „csak” negyed órát
késtem. Természetesen még így is csak harmadik voltam az ötből, voltak nálam
durvább késők is, sőt, volt egy srác, aki egyáltalán nem is jelent meg. A
szemerkélő esőben bejártunk két-három parkot, én annyira nem élveztem, mint a
többiek, de legalább ez is megvolt, voltunk ma is terepen. Egészen délig
mászkáltunk, de én már alig vártam, hogy vége legyen, és mehessek a Danihoz, az
INSA-ra.
Dél után egy kicsivel oda
is értem, együtt ebédeltünk az INSA menzáján, Dani meghívott. Aztán
felszaladtunk a szobájába összepakolni a cuccait hétvégére, és utána indultunk
vásárolni a Part-Dieube. Ezt a napot választottuk shopping napnak, mert holnap
munkaszüneti nap lesz, és most mindenfélét meg tudtunk venni egyszerre. Nekem a
futáshoz is kellett új nadrágot vennem, mert a régi elszakadt, meg vettem egy
téli cipőt is (6 euróért, úgyhogy nem hiszem, hogy sokáig fog tartani), mert a
régi nagyon lyukas már, és fáj benne a lábam. Daninak is kellett néhány dolog,
eredetileg az ő ötlete volt a vásárlás. Végül összesen 4 órát vásároltunk, és
este 7-re értünk haza.
JB már csinálta a vacsit,
mert egy barátját és annak a barátnőjét várta, nálunk fognak aludni egy napot,
és ma este együtt mentünk bulizni. JB kedvenc kocsmájába mentünk vacsora után,a
Paddy’s Corner nevű helyre, ahol most
kivételesen egy koncert is volt, ráadásul brazilok játszottak, nagyon jó
hangulat volt. Megittunk pár sört, aztán még átmentünk egy hajóra táncolni (itt
Lyonban nagyon sok ilyen bulihajó van). Végül jó későn értünk haza, de nem baj,
holnap nincs sok dolgunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése