Semestre4, premiere semaine – let the fun begin!
Így gyorsan, összegezve leírom az első hetet, így én is jól járok,
mert kevesebbet kell írnom, és a kedves olvasó is, mert így egy helyen lesz a
második félévi órarendem, és viszonylag követhető lesz az életritmusom. Nem
mintha az lenne minden vágyam, hogy mindenki tudja, mit és mikor csinálok, de
az órarendem azt hiszem nem olyan hatalmas titok. Sőt, ha valaki venné a
bátorságot és csak egyszer kijönne a campusomra meglepni engem, nagyon örülnék
neki – eddig a Danit is hiába kérleltem, nem sikerült rávenni. De, vágjunk is
bele, mi történt a negyedik félév első hetében. Előre szólok: hosszú bejegyzés
lesz, mert rengeteg dolog történt!
Január 18., Hétfő:
Hétfőnként csak egyetlen egy órám van, az is délután 2-kor. Nem mondom, hogy
érdemes erre bejárni, mert ez az az anthropologie
biologique, amit a paléonéni tart, akitől már az előző félévben megőrültem.
Azért azt gondoltam, első hét, első óra, csak bemegyek és megnézem milyen.
Reménykedtem, hátha van annyira érdekes a tantárgy, hogy ez a nő nem tudja
elrontani. Hát elég nagyot tévedtem. Életem leghosszabb órájának tűnt ez az 1
óra 45 perc. Először is, azzal kezdte a néni, hogy megbeszéljük a vizsgát. Mit
kellett volna írni bele, ő mit és hogyan fogad el, stb. Hát röviden és tömören,
számomra kiderült, hogy annak ellenére, hogy 3 oldalon keresztül próbáltam
minden tudásomat összesűríteni, ami megmaradt paléoanthropologie-ból, ő ennek csak nagyjából az egy tized részére
lett volna kíváncsi, de azt nagyon részletesen kérte volna. Ráadásul a kérdést
is rosszul tette fel, mert ugyan a „Homo” nemzetség eredetére lett volna
kíváncsi, azt nem írta oda, hogy pontosan mikori ősökre gondol. Én szépen
leírtam neki majdnem az egész evolúciót, a vándorlást Afrikától Európáig, erre
kiderült, hogy neki csak az Ausztralopitekuszok kellettek volna, de azt úgy
írjuk le, hogy melyiket hol és mikor találták meg, hogyan fejlődtek, stb. Ha
van ember a Földön, aki ezt meg tudja jegyezni, annak csak gratulálni tudok, de
én biztos, hogy soha életben nem fogom ezt ilyen részletesen megtanulni. Ahogy
körbenéztem a teremben, nem úgy tűnt, hogy bárkinek is sikerült volna ez a
vizsga, ez kicsit megnyugtatott. Ezután elkezdte az új tantárgyat, az anthropologie biologique-ot (orvosi
antropológia, olyasmi, amit a dr.Csont csinál a tévében), és megint
hangsúlyozta, hogy legyünk szívesek bejárni az óráira, mert látjuk, hogy
fontos, és anélkül nem tudunk levizsgázni. Hát, épp most konstatáltam, hogy az
óráira bejárva sem voltam képes levizsgázni előző félévben, pedig csak egyszer
hiányoztam, úgyhogy óra végére arra jutottam, hogy nem kínzom magam ebben a
félévben, inkább szenvedés nélkül bukok meg, mint úgy, hogy elrontom minden
hétfőmet ezzel az órával. Később beszéltem néhány csoporttársammal, akik
ugyanerre a következtetésre jutottak. A jegyzeteket majd elkérjük a kitartó
hősöktől, akik bejárnak.
Január 19.,
Kedd: Keddenként már reggel 10-től órám van, és egészen este 6-ig
az egyetemen vagyok. Az első órám egy szeminárium, Lectures complémentaires de l’anthropologie économique et politique,
a két délutáni előadásomhoz tartozó olvasmányokat dolgozzuk fel. Ugyanaz a
rendszer, mint eddig, minden héten egy kisebb csoport tart előadást az adott
olvasmányból. Annyi a különbség most, hogy minden hétre egyénileg is készülni
kell, egy egyoldalas beadandót kell írnunk a tanárnak, hogy lássa, dolgozunk az
órán kívül is. A tanárunk egy nagyon szimpi most doktori képzésen lévő pasi
volt, felteszem meleg vagy transznemű, mert szép hosszú haja van, festi magát
(mármint sminkeli a szemeit, rúzs nem volt rajta) és a körmei is ki voltak
lakkozva szépen. A ruháján első ránézésre nem volt semmi különös, de
összhatásban inkább a nőies, mint a férfias felé hajlott. Összességében nekem
iszonyatosan tetszett, mert látszott rajta, hogy tök jól érzi magát, így ahogy
van, tök okos volt, ráadásul nagyon csinos. Fura volt belegondolni, hogy
mégiscsak egy férfira mondom, hogy csinos, és igazából pont úgy, ahogy egy nőre
mondaná az ember, lényeg a lényeg, hogy nekem iszonyatosan tetszett, hogy ő fog
minket tanítani. Az óra maradék részében kiosztottuk a kiselőadásokat. Én
Bastiennel kerültem egy csoportba meg egy másik sráccal, akit még nem ismerek,
Pierre Clastres egyik szövegén kell dolgoznunk. Tudtam, hogy Bastien már olvasta
Clatres egyik könyvét, részben ezért választottam ezt az előadást, részben meg
mert engem is nagyon érdekel. Clastres egy elég anarchista antropológus volt,
könyvet írt az állam nélkül szerveződő kultúrákról, azt kutatta főleg, hogyan
lehet központosított hatalom nélkül élni egy társadalomban.
Délben volt két
óra szünetem, aztán 2-kor kezdődött az Anthropologie
économique (gazdasági antropológia) című órám. Ezt egy új tanár tartja, aki
most érkezett az egyetemre, a vezetékneve Dimitrievich (lehet, hogy nem pont
így írja), tehát valószínűleg nem (csak) francia származású, de kifogástalanul
beszél franciául. Rögtön bele is kezdett, nagyon sok érdekes dolgot magyarázott
majdnem két órán keresztül. Az ez után következő Anthropologie politique-t
(politikai antropológia) is ő tartotta, úgyhogy negyedóra szünet után mindenki
visszaszivárgott a terembe és folytattuk a jegyzetelést. Így végül is olyan,
mintha 4 órán keresztül beszélne, negyedóra szünettel és ez eléggé megterhelő
nekünk is, meg gondolom neki is. Szerencsére most elengedett minket hamarabb,
látta, hogy fáradtak vagyunk. A két óra közötti szünetben találkoztam
Mélaine-nel, Laura-val, és még néhány lánnyal, akikkel jóban vagyok, velük
beszélgettünk meg öntöttük magunkba a kávét, hogy valahogy kibírjuk óra végéig
a koncentrálást, mert nem volt túl könnyű.
Január 20.,
szerda: Megint csak reggel 10-kor kezdek, ehhez a koránkeléshez
(igen, a reggel 8 igenis korán van) hozzá kell szoknom ebben a félévben, azt
hiszem. Az első órám, Anthropologie
préhistorique – les civilisations néolithiques (őskori antropológia –
neolitikumi civilizációk) címe nem sok jót ígért, de reménykedtem benne, hogy
nem borzasztó tanárt kapunk, és akkor minden rendben lesz. Ez tulajdonképpen a paléoanthropologie folytatása, tehát az
anyag maga elég unalmas és engem nem túlzottan érdekel. Egy fiatal, nagyon
szimpatikus tanárunk van, aki most kezdett tanítani az egyetemen és igazából
régész, nem antropológus. Na, ennek borzasztóan örültem, mert a régészek
valahogy érdekesebben tudják előadni ezeket a dolgokat, mégiscsak közelebb áll
hozzájuk. És a feltételezésem be is igazolódott, nagyon élveztem az órát, még
akkor is, ha az anyag maga tényleg nem érdekel annyira. A történelmet mindig is
szerettem, ez meg nyilván az, csak forrásokban más, mert ebben a korban még nem
volt írásbeliség, úgyhogy nagyrészt csak az ásatások eredményeire és
feltételezésekre hagyatkozhatnak az ezt kutatók. Mondjuk a neolitikumban már
kicsit több forrás áll rendelkezésre, ezért szerencsére nem csak az ősemberek
koponyáit nézegetjük egész órán… Lényeg a lényeg, ezért az óráért megéri
felkelni reggel, máris alig várom, hogy jövő héten jöhessek.
Délben az
órarendem szerint nem lett volna órám, de rosszul osztottak be csoportokba, és a
tanárnő, akinél első félévben a mini-kutatásomat csináltam, most tartott órát,
és megkért minket, hogy menjünk be hozzá, próbáljunk meg átiratkozni az ő
csoportjába. Én nem bántam, mert így csütörtök reggel 8 helyett szerdán az
ebédszünetem helyett tudok menni órára. Így elég húzós a szerdai napom, de még
mindig jobb, mint csütörtökön reggel 8 és este 8 között egyetemen lenni… Ennek
az órának továbbra is enquete
ethnologique a neve, a kutatásunkat kell folytatnunk. Egyelőre annyit
csináltunk, hogy összegeztük a tanárnak és a többieknek, hogy mit csináltunk
első félévben és hogy szeretnénk folytatni a dolgot.
A mai harmadik
órám portugál volt, és iszonyatosan kíváncsi voltam, visszakapom-e Giusti-t, a
tavalyi portugáltanáromat, vagy azzal a nővel folytatom, akivel előző félévben
voltam. Már elég régóta álltunk a terem előtt, amikor egyszer csak megjelent a
folyosó végén a jól ismert ősz haj, hatalmas kék, csillogó szemek, fülig érő
mosoly, és a elhangzott a fülemben tavaly óta csengő „Boa Tarde! Ca va?”. Majd’ kiugrottam a bőrömből az örömtől, hogy
visszakaptam Giusti-t! Így ezerszer lelkesebben járok majd órára, az teljesen
biztos. Már az első órán megdicsért, a bemutatkozásomat olvasva azt mondta „Génial!”. Szokás szerint egy humoros
brazil videót néztünk, a Porta dos Fundos
nevű társulat egyik alkotása, ahol az akcentusokat figurázzák ki. Az óra végére
nagyon elfáradtam, de boldogan mentem haza, mert Giusti órája teljesen
felvillanyozza az embert.
Január 21.,
csütörtök: Reggel 10-12 között lenne egy órám, Anthropologie de la parenté (rokonsági
rendszereket kutató antropológia), de kaptunk egy emailt, hogy az első két
hétben elmarad. Majd valamikor be lesz pótolva, de még nem tudni, mikor. Ilyen
az élet a Lyon2-n, még el sem kezdődik a félév, de már két órám elmarad. Dél és
este 6 között fogalmam sincs, mit fogok csinálni, de valószínűleg a campuson
maradok és tanulok a következő hetekben, mert csütörtökön a következő órám csak
este 6-kor kezdődik. Ez az esti órám pedig a szabadon választható óra, Mobilité portugais, amiről nem tudtam
pontosan, hogy mit takar, de valami portugál nyelvvel kapcsolatos dolog, az
biztos, azért választottam. Az első órán ki is derült, hogy kicsit tévedtem,
mivel ez az óra eredetileg azoknak a diákoknak van, akik jövőre Brazíliába vagy
Portugáliába mennek. A tanárnő viszont nagyon rendes volt, azt mondta, semmi
baj nincs, majd én is csinálom ugyanazokat a feladatokat, mint a többiek, a
lényeg úgyis a nyelvgyakorlás. Portugálul kell majd prezentációkat csinálnunk,
beszélgetnünk, stb. Nagyon izgalmasnak ígérkezik, és nagyon jó, mert így
legalább heti kétszer minimum foglalkozok a portugállal, és sokat fejlődhetek. Év
végére azért jó lenne, ha tudnék folyékonyan beszélni… A tanárnő rettenetes
aranyos, folyton nevet, ő is félig brazil és félig francia, pont, mint Giusti,
és óra közben odajött hozzám párszor, megkérdezni, hogy érzem magam – gondolom,
kicsit elveszettnek tűntem, főleg amikor portugálul dumált negyedórán
keresztül. De így tanul az ember, majd megszokom, és szépen lassan egyre többet
értek majd. A csütörtöknek az az egy hátránya, hogy este 9-re esek haza, de nem
halok bele, legalább van egy nagyon tanulós napom.
Január 22.,
péntek: Péntekenként nincs órám. Nem azért, mert nem járok be,
hanem egyszerűen órarend szerint nincs, aminek nagyon örültem, mikor megkaptam
az órarendet. Így általában a pénteki napom futással kezdődik, aztán délután
megpróbálok tanulni, takarítani, főzni esetleg, este pedig jön Dani. A
takarítás meg a főzés, mosás, a házimunkák mindig erre a napra maradnak, és
elég sok időt vesznek el, de hát muszáj megcsinálni őket valamikor. Így
legalább hétvégén tudok mást csinálni.
A hét közben még
annyi történt, hogy Anna talált lakást magának és szerdán el is költözött egy
marokkói-japán házaspárhoz. Nem lakik messze innen, tömegközlekedéssel 20, biciklivel
10 perc körülbelül. A marokkói pasi nagyon szimpatikus, ő jött érte szerdán
kocsival, így legalább nem kellett elcipelnie a cuccait. A feleségével, a japán
nővel még nem találkoztam. Így megint magunkra maradtunk JB-vel, de az élet nem
áll meg, hol az ő barátai jönnek át vacsorára, hol Anna, vagy Dani ugrik be
hozzánk. Majd bulizni is el kéne mennünk valamikor, de én általában olyan hulla
vagyok hét közben, hogy képtelenség, JB meg hétvégén haza szokott menni.
PS.: Anna is ír
blogot, itt erre a linkre kattintva megnézheti, akit érdekel, vagy aki az
enyémet már unja. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése