Le 5-17 Janvier 2015

Partiels avagy a francia vizsgaidőszak.

Január 5-én, kedden este 10-kor érkeztem meg Lyonba. Dani kijött elém az állomásra, hazakísért, aztán vissza is ment az INSA-ra. JB itthon volt, de ezerrel tanult, úgyhogy pár mondatnál többet nem is beszéltünk. Én iszonyatosan éhes voltam, de a konyhában csak egy halom mosatlan és egy majdnem teljesen üres hűtő fogadott. JB szabadkozott, hogy nem volt ideje elmosogatni, mert tanult, ezt meg is értettem, emiatt nem volt harag, de az jobban zavart, hogy virslit kellett ennem borzalmasan keserű salátával, mert nem volt más. Ráadásul, van egy olyan érzésem, hogy a virsli romlott volt, de ebbe csak jóval később gondoltam bele… Szerencsére, semmi bajom nem lett tőle, de azért a gondolat nem tett túl jót a lelkemnek.

www.weheartit.com

Január 6-án megpróbáltam egész nap folyamatosan tanulni, mivel 7-én rögtön három vizsgám is volt zsinórban egymás után. Az volt az egyetlen gond, hogy a szervezetem feladta a harcot, valószínűleg a stressznek köszönhetően úgy begörcsölt és felfújódott a hasam, hogy se aludni, se tanulni nem voltam képes. Legjobb érzés, mikor csak fekszel az ágyadon vizsga előtt egy nappal, szenvedsz, és nem tudsz mit csinálni – mert természetesen semmilyen gyógyszer nem segít. Közben pedig zakatol a fejedben a visszaszámlálás: hány órád és hány perced van vissza a vizsgákig, plusz a gondolat, hogy biztosan meg fogsz bukni. Ettől csak még jobban stresszelsz, és kezdődik elölről. A borzalmas rosszullét szerencsére estére enyhült, így el tudtam kezdeni a tanulást. Este, a másnapi vizsgákra. Mit ne mondjak, nem sokat aludtam, szép álmok helyett egész éjjel az ősembereket tanulmányoztam.

Összesen két óra alvás után, január 7-én, csütörtökön felkeltem reggel 6-kor és szépen elzarándokoltam az egyetemre, mert az első vizsgám 8-kor kezdődött. A buszon és a metrón még a jegyzeteimet bújtam, de túl sok értelmét már nem láttam a dolognak. Otthon (mármint Magyarországon) is tanultam valamennyit, de még így is csak nagyjából 3 napom volt felkészülni a három vizsgámra, az meg finoman fogalmazva is kevés.

Beértem az egyetemre, volt 10 percem, szakadt az eső, fújt a szél. Odarohantam a bejárat előtti térképhez: hol van az amphiF? Biztosan az F épületben, itt nem messze. Nem, nem ott van, hanem a campus másik felén, az L épületben. Miért van az amphiF az L épületben? Nem, nincs idő gondolkozni, rohanni kell, már csak 5 perc van. Erre tuti rövidebb, erre kell menni! Erre építkezés van, persze, elfelejtettem. Kerülő. Aztán még nagyobb kerülő. Már csak 2 perc van, akkor futás. Persze a szél fúj, az esernyőmet kicsavarta a kezemből. Maradt 1 perc a vizsga kezdetéig. Végre, megvan az L épület, már csak az amphi-t kell megtalálnom. Az ajtóban belelököm az esernyőm az első kukába, a szívem zakatol, a hajam tiszta víz, a kabátom alatt is minden tiszta víz a rohanás miatt, és elkéstem. Berohanok az épületbe, labirintus. Erre zsákutca. Próbáljuk a lépcsőt. Ismerős alakok, az ott Bastien hátizsákja! Megvan, ideértem. Belépek az amphi-ba, első dolog, ami feltűnik: tanár nincs sehol, mindenki beszélget. Mégsem késtem el. 

www,weheartit.com

Nem sokkal utánam aztán megérkezett Julien Bondaz és a másik tanárunk is, bocsánatot kértek a késésért és kiosztották a vizsgatételeket. Anthropologie de la nature? Én azt hittem, hogy az a második vizsga. Nem baj, valahogy összehozzuk. Az órai jegyzetek használata engedélyezett volt, így valamivel könnyebb volt megírni az esszét. Erre a vizsgára tényleg semmit nem tanultam, egyszerűen nem volt rá időm. Két kérdés volt, amiből választhattunk, én arról írtam végül, hogy mi az állatok helye és szerepe a társadalomban, mennyire lehet összehasonlítani az emberekével, stb. Erről tanultunk különböző elméleteket, most nem fogom őket részletezni, az esszémben le van írva egy részük.

Vége a vizsgának, 15 perc (cigi)szünet, aztán kezdődik is a következő: Anthropologie de la santé. Itt is két kérdés közül választhattunk, én arról írtam, hogy az anthropologie de la maladie (betegségeket kutató antropológia) miért nem csak a test szenvedéséhez kötődik, milyen más szempontokat (különböző szellemek, természetfeletti erők, állatok, stb. – kulturális sokszínűség) kell még figyelembe venni, ha „betegségről” akarunk beszélni az antropológiában – ezt Julien Bondaz adta le. A másik kérdés sokkal inkább elméleti volt, Axel Guioux nagyon filozofikus távlatokba helyezte a saját óráinak az anyagát.

www.weheartit.com

A Paléoanthropologie előtt még volt két órám, úgyhogy vizsga után irány a könyvtár: tanulni, tanulni, tanulni. Inkább kevesebb, mint több sikerrel, megpróbáltam még a fejembe verni, hogy melyik ősember után melyik jött és mikor, plusz hogy honnan és merre vándoroltak, és akkor még a különböző jellemzőikről meg az élettípusukról nem is beszéltem. Lejárt a két óra, irány vizsgázni. 

A "Homo" nemzetség evolúciója
forrás: Google

Itt is két kérdés volt, a másodikat kapásból kizártam, mert az annak az órának a jegyzeteit kérte volna, amit én el sem olvastam (mert úgysem ezt fogja kérdezni). Az első kérdés a Homo nemzetség eredetét és jellemzőit firtatta. Hát én szépen leírtam mindent, amire emlékeztem a jegyzeteimből és akár csak egy icipici köze is volt a Homo-hoz. A vizsga helyszínét csak fél óra elteltével lehetett leghamarabb elhagyni, akkor nagyjából 30-40 ember egyszerre felállt, beadták (gondolom üresen) a papírt, elmentek. Ezután folyamatosan adták be a dolgozatukat az emberek, a vizsga végére nagyjából 20-an maradtunk a teremben (a kétszázból). Én hősiesen küzdöttem, és 3 oldalt becsületesen összekapirgáltam az emlékeimből, de gyanítom, még ez sem lesz elég a paleonéninek.

Ezek után hazajöttem, és nem sokkal később már az igazak álmát aludtam a jó puha ágyamban.

Hétvége: Péntektől vasárnapig folyamatosan tanultam, leginkább az Anthropologie des religions (vallásantropológia) című tantárgyam jegyzeteit bújtam, mert az tűnt nehezebbnek a hétfői két vizsga közül. Vasárnap estére odáig jutottam, hogy ennek a tárgynak 90%-át, a másiknak 0%-át tudtam fejből, de gondoltam, csak menni fog így is.

www.weheartit.com

Január 11-én, hétfőn reggel megint csak hajnalban keltem, megint csak minimális alvás után bementem reggel 8-ra vizsgázni. Az első volt az Anthropologie des religions. Ezt a tárgyat két tanár tartotta, az egyik olyan érthetetlenül, hogy nem nagyon lehetett felkészülni az általa leadott anyagból, tehát az ő kérdését kapásból ki is zárhattam. A másik tanár pedig volt olyan kedves, és rákérdezett az anyagnak egy icipici kis részletére, ami ugyan elég fontos volt, de közel sem beszélt róla annyit, amennyiből esszét lehetett volna írni. Ennek eredményeképp az első negyedórában csak ültem a papír felett, és próbáltam kitalálni, hogy miről írjak, aminek valami köze lenne ahhoz, amit a tanár vár. Végső kétségbeesésemben megfordult az is a fejemben, hogy üresen beadom, és akkor legalább van időm tanulni a következőre, de aztán ezt az ötletet mégiscsak elvetettem, inkább nekifeszültem, és írtam, amiről tudtam. Ennyire elkeseredetten még soha életemben nem jöttem ki vizsgáról. Örülök, ha 20-ból 5-öt kapok erre a dolgozatra. Igazából csak az dühített nagyon, hogy erre tényleg három napot tanultam, és mégis ez lett a legrosszabb vizsgám eddig. 
Ezek után természetesen a másodikat sem sikerült tökéletesre megírnom, akármennyire is könnyű volt. Ott nagyjából tudtam, hogy mi lesz a kérdés, és tényleg nagyon könnyű volt, de közel sem tudtam kihozni magamból a maximumot, mert végig az első vizsga bukása volt a fejemben. Alig vártam, hogy hazamenjek és kipihenhessem magam.

A hét hátralévő részében nagyjából csak aludtam (naponta több mint 10 órát), futottam, főztem és a szobámat rendezgettem. Az idő múlásával egyre inkább hozzászoktam az elhibázott vizsgáim gondolatához. Fogalmam sincs, milyenek lesznek a jegyeim, de tényleg nagyon rossznak érzem majdnem az összes esszémet, örülök, ha az átlaguk lesz 10 és akkor azt hiszem, megvan a félévem. Már nem érdekelnek a jó jegyek, csak az, hogy ne kelljen júniusban pótvizsgáznom.

www.weheartit.com

Január 15-17: A hét végén, egészen pontosan péntek este, megérkezett Anna, aki nagyjából 7 éve a legjobb barátnőim közé tartozik, és ebben a félévben Lyonban tanul, Erasmus-szal. Úgyhogy, szombat-vasárnap vele, és Danival voltam sokat, főztünk, sétáltunk, vásároltunk, boroztunk, lakást kerestünk Annának. Vasárnap este még vendégségben is voltunk két francia srácnál, akik arra az egyetemre járnak, ahova Anna fog. Nagyon jó kezdése volt ez a hétvége a félévnek, így ezerszer több kedvem volt bemenni hétfőn az egyetemre (na jó, ez nem teljesen igaz).