Day3: Place des Vosges / Maison de Victor Hugo –
Maison Européenne de la Photographie – Sacré Coeur – Montmartre – Musée de
l’Homme – Arc de Triomphe
 |
| Place des Vosges |
Az
utolsó napra elég sok dolog maradt, amit még látni akartunk Párizsból, úgyhogy
kénytelenek voltunk viszonylag korán, reggel 8-kor felkelni. Első állomásunk a
kihagyhatatlan Place des Vosges volt,
ezt az első nap megmondtam Annának, hogy mindenképp el akarok oda sétálni, most
már örökre ez marad a kedvenc helyem Párizsban. Itt van Victor Hugo háza is,
amit múzeummá alakítottak, oda is benéztünk kicsit. A ház előtti tér most is
gyönyörű volt, tiszta, a vöröses koronájú fákkal szegélyezve, közepén a
szoborral, nagyon szeretek ott sétálni. Sajnos, most nem volt túl sok időnk rá,
indulni kellett a következő helyszínre.
 |
| Place des Vosges |
 |
| Kilátás Victor Hugo lakásának ablakából |
Ez
a Maison Européenne de la Photographie
volt, vagyis a Fényképezés európai háza, ahol Anna előzőleg kinézett egy
kiállítást. A fotós neve Bettina Rheims volt, amerikai fotós és főleg nőket
fényképezett. Nagyon erős sorozatai vannak, nekem iszonyatosan tetszett a
kiállítás, de Annának is. Nagyjából egy órát bolyongtunk a különböző termekben,
de tényleg nagyon jó volt, érdemes rákeresni Rheims nevére, nagyon érdekes
dolgai vannak.
 |
A Sacré Coeur-höz vezető
útra visszanézve |
Dél
körül elindultunk Párizs egyik legmagasabb pontjára, a Sacré Coeur-höz, ahonnan rá lehet látni az egész városra. Ez Anna
kedvenc helye Párizsban, és tényleg megérte megmászni a több száz lépcsőfokot felfelé,
a kilátás gyönyörű volt. Vettünk a környéken egy hatalmas hotdog-szerű
szendvicset, leültünk a Sacré Coeur
lépcsőjére, ott ebédeltünk, közben a várost nézegetve. A galambok folyamatosan
jöttek minket szívatni, de mi hősiesen küzdöttünk az utolsó morzsáig. Miután
kipihentük kicsit magunkat, tovább indultunk, és sétáltunk egy hatalmasat a
Montmartre-on is. Végül a Moulin Rouge-nál kötöttünk ki, ott szálltunk fel a
metróra.
 |
| Kávézó a negyedben |
 |
| Párizs! |
Elmetróztunk
a Musée de l’Homme-ig, ami több éves
felújítás után most októberben nyitotta meg újra kapuit. Én rettenetesen
szerettem volna benézni, mivel ez volt az első etnográfus kiállítások
helyszíne, több órán is tanultunk az alapításáról, és a mostani kiállítás
állítólag zseniális és nagyon érdekes. Sajnos, egy órával zárás előtt
érkeztünk, a belépő pedig 8 euró lett volna nekünk is, így nem lett volna
értelme bemenni. Majd legközelebb.
 |
| A diadalív előtt |
Innen
szépen elsétáltunk az Arc de Triomphe-hoz,
azaz a párizsi diadalívhez. Mindenképpen fel akartunk menni a tetejére,
szerencsére ez is ingyen volt nekünk, európai diákoknak, úgyhogy kiálltuk a
sort a többi turistával együtt, és felmásztunk az iszonyatosan hosszú
csigalépcsőn. Abszolút megérte, mert innen is eszméletlen kilátás nyílik a
városra. Nagyjából fél órán keresztül mászkáltunk egyik oldalról a másikra,
mindig újabb és újabb dolgokat felfedezve.
 |
| Kilátás a diadalív tetejéről 1 |
 |
| Kilátás a diadalív tetejéről 2 |
Innen
már csak a hostelhez volt idő elmenni, ott összeszedtük a cuccainkat, és
indultunk is ki az állomásra, a Gare de
Lyon-ba, ahonnan a buszunk indult. Este 9-kor indultunk, és hajnali fél 3-ra
értünk Lyonba végül. Sajnos, mivel éjszakai közlekedés nem nagyon van, haza
kellett sétálnunk, de legalább csak félórányira lakok a Part-Dieu-től, ahol a busz letett minket. Itthon aztán bedőltünk az
ágyba, és másnap nagyon sokáig aludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése