Februári update3: le 19-21 Février 2016 Paris, 2e partie

Day2: Centre Pompidou – Opéra – La Défense – Place Concorde

Ma reggel próbáltunk nem túl korán, de nem is túl későn felkelni, végül 10 körül csörgött az ébresztőnk. Nem mondom, hogy kialudtunk magunkat, de azért kicsit jobban éreztük magunkat, mint tegnap, a buszból kiszállva.

Első állomásunk a Centre Pompidou volt, ami nekem a kedvenc modern épületem Párizsban, nagyon jópofának találom, ahogy a sok színes cső össze-vissza keretezi kívülről a majdnem átlátszó épületet. Nagy sor állt előtte, de szerencsére a könyvtár részéhez, a múzeum-részbe könnyebb volt bejutni. Ide is ingyen kaptunk jegyet, Franciaországban a 26 év alatti EU-s diákok mind ingyen mehetnek a legtöbb múzeumba. Én még sosem voltam belül, mindig csak kívülről nézegettem ezt a helyet, de most nagyon jó volt a belső teret is látni, nekem nagyon tetszett. Bementünk az állandó és az ideiglenes kiállításokra is, mindegyik nagyon tetszett. A legjobb az ideiglenes kiállítás volt, Gérard Fromanger nevű francia művész képei voltak kiállítva. Nagyon érdekes művészete van, kihangsúlyozza a társadalmi egyenlőtlenségeket, nagyon sokat használ pirosat, sárgát, hogy néhány dolgot kiemeljen.

Centre Pompidou kívülről 

Kilátás a Centre Pompidou tetejéről a párizsi szürkeségre

Én éppen telefonálok a párizsi tetők felett

Annával kávéztunk egyet bent

Ezután átsétáltunk az Operához, nem volt messze gyalog. Közben elég sokat bolyongtunk, mert ha az ember célirányosan akar menni Párizsban, nagyjából minden pillanatban ellenőriznie kell a térképet, és ez elég sok időt vesz el. Mi is minden harmadik utcasarkon kénytelenek voltunk megállni, és ellenőrizni, hogy most jó irányba megyünk-e. Szerencsére Anna elég jól tájékozódik, én egyedül biztosan nem találtam volna oda sehova. Az Opera előtti lépcsőn amatőr zenekarok zenélnek majdnem egész nap, nekünk is sikerült elcsípni kettőt is, úgyhogy amíg megebédeltünk, őket hallgattuk.

Opéra

Ebéd után újra felkerekedtünk, és kimetróztunk a La Défense-be, a párizsi business-negyedbe, ahol néhány hatalmas modern épület, szinte felhőkarcolók vannak. Engem nem hozott annyira lázba a dolog, de Annának nagyon tetszett. Főleg az volt a baj, hogy nagyon fújt a szél és már sötétedett, egyre hidegebb volt az idő. 

Rumozás közben

Estére meg volt beszélve egy találkozó az egyik barátnőmmel, Madeleine-nel, aki egy belga lány, és Lyonban tanult első félévben, rettenetesen megszerettük egymást. Mindenféle kulturális eseményen voltunk együtt, kiállításon, vetítésen, mert őt is nagyjából azok a dolgok érdeklik, amik engem. Mivel most Párizsban tanul, mindenképp össze akartunk futni, és nagyon örültünk mindketten, hogy sikerült megszervezni. Beültünk egy Rhumerie nevű helyre, ami magyarul nagyjából annyit tesz, hogy „rumozó”, azaz mindenféle rum alapú utalt lehet inni. Ő is egy barátnőjével jött, így négyesben tök jót beszélgettünk, nagyon helyesek voltak a lányok.

Hazafelé jó nagyot sétáltunk Annával, mert kitalálta, hogy menjünk át a Szajna másik oldalára, azt a részt még nem látta este, kivilágítva. Így elsétáltunk egészen a Place Concorde-ig, onnan meg haza, ami összesen végül 8 km séta lett. Jól elfáradtunk, mire hazaértünk, úgyhogy megint úgy dőltünk be az ágyba, mint két zsák.