Most kicsit csalok, és a heti két bejegyzés helyett most csak heti egyet
írok, mert nagyon el vagyok csúszva mindennel. Sok a tanulni- és tennivaló,
próbálom utolérni magam, mint minden vasárnap.
Hétfőn 10-16-ig folyamatosan órám volt, egy Anthropologie de la santé – Ethnopsychiatrie
előadás majd egy szeminárium. A szemináriumon kiosztottuk a prezentációkat, én
természetesen Juliékkel csinálom (meg Lucas-val, egy csávóval, akit egyikőnk
sem bír, de kénytelenek voltunk bevenni, mert a minimum létszám 4 egy
prezentációhoz). Az év végi beadandót etno-pszichiátria témában Julie-vel és
Anne-Elizabeth-tel csinálom, azt lehet hármas csoportban, és úgyis arra kapjuk
a fontosabb jegyet majd. Délután hazajöttem és egész délután főztem: csináltam
egy fazék zöldséges curryt, egy paradicsomos-, mozarellás-, tonhalas-quiche-t, és
egy halas rizssalátát is. Muszáj volt előre főznöm, mert a héten minden nap
nagyon későn érek haza, nem akarom, hogy mindig szegény JB-nek kelljen főznie.
Kedden hosszú napom volt, 10-től este 8-ig
egyetem. Laurával voltam sokat, ő is ugyanolyan fáradt volt a nap végére, mint
én. Soares migrációs előadásán csokis sütit ettünk, amit Laura barátja sütött, az
elég jól esett ezen a szörnyű napon. Nagyjából ez volt a legérdekesebb és
legjobb momentum a napomban. Este arra értem haza, hogy JB szó szerint felélte
a kaját, amit tegnap főztem (az egész hétre, igen). Ugyanis délben megette a
quiche-t a tesójával, aztán vacsorára a zöldséges curry-t kiegészítette
csirkével és a halas rizssalátával tálalta. Én olyan fáradt és éhes voltam,
hogy inkább nem szóltam egy szót sem, de belül majd’ szétrobbantam, hogy a
tegnap délutáni fáradozásom eddig tartott. Még szerencse, hogy a curryből
lefagyasztottam egy adagot, az még érintetlen.
A szerdai szemináriumunkat eltolták két órával később, így most 12-13.45-ig
tart. Így kicsit necces odaérnem a szerb kislányokért az iskolába, de kicsit
jobban jön ez az időpont, mert így az egyetem és a babysitterkedés között nem
kell hazamennem. Így sokkal időtakarékosabb a napom, nem töltök egy órával
többet a tömegközlekedéssel. Ez a szeminárium (Anthropologie du sensible et de l’action – érzékeny- és
akcióantropológia) borzasztó. De nem a téma, hanem a tanár miatt. Egy fiatal
csajszit kaptunk, aki most végzett a doktorijával. Mellettem Florentine ült, ő
már óra elején közölte velem, hogy őt tanította ez a nő első évben, és nagyon
rossz. Hát tényleg az volt. Jobb híján egymással beszélgettünk, és ha furán
viselkedett a tanár, egymásra pillantottunk, hogy „te, ez tényleg nem normális”. Az óra közepén nagyjából Florentine
odaszól nekem, hogy „Est-ce que tu
voudrais un petit cadeau?” (Szeretnél egy kis ajándékot?), és a következő
pillanatban már előttem is volt egy darab csokis keksz. Ezzel a lánnyal a
hároméves antropológiai pályafutásom alatt még egyetlen egyszer beszéltem kb.
két szót, de mindig nagyon szimpatikus volt, ezek után pedig egyenesen imádom.
Óra után egyből mentem a szerb kislányokért, hazavittem őket, de most
nagyon hamar végeztem, 6-kor hazajöhettem, mert itt volt a nagybátyjuk, és vele
mentek este vacsorázni.
Csütörtökön megint elég hosszú napom volt, 10-14-ig
órán voltam, aztán volt egy kis időm, pont annyi, hogy átszaladjak Danihoz az
INSA-ra. Meghívott egy szendvicsre és egy kávéra, egy fél órára ledőltünk a szobájában
aludni, nagyon jól esett a délutáni pihenő. Iszonyatosan kifáradok így hét
végére, ma reggel Julie meg is jegyezte, hogy „Sara, t’as l’air vraiment cassé” (Sara, eléggé szét vagy csúszva).
Sajnos délután 5-re már a Rize-ben
voltam, mert megbeszélésünk volt a kiállítás-megnyitó előtt. Prezentáltuk a
partnereinknek az első féléves munkánkat, beszélgettünk a folytatásról, ezt
nagyjából 1,5-2 órán keresztül, a végére már tényleg teljesen ki voltam
készülve. A kiállítás-megnyitó sem dobott fel, nagyon nagy tömeg volt, ráadásul
a téma (természet a városban) sem érdekelt túlzottan. Egyedül Valentin cikke
lelkesített, jó volt látni, hogy a csoportunk munkája ki van állítva – bár a
neve nem volt aláírva... A megnyitó után a többiekkel egyszerre jöttem el,
itthon JB várt vacsorával, bár ő már evett, nem bírta kivárni, amíg
megérkezünk. Dani is jött, megcseréltük a napokat, ma átjött estére, mert
holnap nem tud.
Péntek reggel Dani nagyon korán kelt, 7-kor, de
én annyira fáradt voltam, hogy visszaaludtam. 10-ig sikerült így pihennem,
aztán reggeli, fürdés, tanulás. Délben főztem egy kicsit, csináltam ebédet és
sütöttem egy adag kivis muffint. Délután mentem a szerb kislányokért, egész
este velük voltam. Ma különösen nehéz volt őket lefektetni, mert a szüleik nem
voltak otthon, és ilyenkor a nagyobbik próbálja megtörni a tekintélyemet (már,
ha van olyan). Villanyoltás után háromszor mentem vissza a szobájukba
veszekedni, mert, ahogy meghallotta, hogy lementem a lépcsőn, visszakapcsolta a
villanyt, mert azt hitte nem látom. Persze, tudtam, hogy ezt fogja csinálni (én
is voltam gyerek, aki nem akar aludni), úgyhogy mindig visszamentem és jól
leszidtam. Legalább a húgára lehetett volna tekintettel, aki már majd’
összeesett a fáradtságtól. Amikor már negyed órája szórakoztunk a
villany-kapcsolgatással, úgy döntöttem, hogy én inkább elmegyek, úgyis csak
engem szívat, egy idő után biztos megunja és elalszik. Úgyhogy szépen
hazamentem, és korán lefeküdtem.
Szombaton egész nap egyedül voltam, JB elment
korán reggel órára, aztán onnan haza. Én reggeli után elmentem futni egyet,
nagyon jó idő volt. A Rhone-parton futottam, nagyon szeretek ott, ha süt a nap,
főleg hétvégén, ilyenkor sokan sétálnak, bicikliznek, futnak, szeretem nézni az
embereket közben. A Guillotiere-nél
tartottam egy kis szünetet, hogy fotózzak, mert nagyon szép volt minden. Egy
nagyon helyes arab bácsika odajött hozzám, hogy fotózzam le egy hajó mellett,
én pedig örömmel eleget tettem a kérésének, csináltam róla néhány képet a
telefonjával. Gondolom, azt nem tudja, mi fán terem a selfie, pedig volt első
kamerája.
Utána szépen visszafutottam haza, út közben beugrottam a Carrefour-ba
egy pizzáért, ez lesz ma az ebédem, nem volt kedvem főzni. Ebéd után nekiálltam
a tanulásnak, egészen estig. Este találkoztam néhány csoporttársammal a
városban, megittunk néhány sört, aztán Julie-vel sétáltam haza. Nagyon jól
éreztem magam, mindenki örült, hogy egyetemen kívül is látjuk egymást. Éjfél
körül Dani is megérkezett, ma egész nap Torinóban volt az INSA-s haverjaival,
az egyesület, amiben benne van, az szervezte ezt az utat.
Vasárnap délelőtt nagyon hamar elment, én áfonyás
palacsintát sütöttem, mire Dani felkelt már meg is volt a reggeli. Együtt
vásároltunk, főztünk, aztán ebédeltünk. Utána Dani elment Nathalie-val találkozni,
én pedig tanultam. Egész sokat haladtam hétvégén, ahhoz képest, hogy mennyi
időt szántam rá. Délután Dani után mentem a városba, mert az egyik barátnőnkkel
találkoztunk, Dorkával, aki Grenoble-ban tanul, és most egy napra átugrott
Lyonba. Vele mászkáltunk kb. 6-ig, aztán hazajöttünk, vacsora, JB megérkezett,
Dani hazament, szokásos vasárnap este.
Most megyek is aludni, mert holnap megint egy új kemény hét kezdődik,
kipihenten kéne kezdenem, hogy a végére elfáradhassak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése