Március eleji update: 8 Mars 2017

[Nem nőnap alkalmából írtam, csak így jött ki, de aki nőnapi bejegyzést szeretne, az olvassa el ezt itt vagy ezt ott  esetleg ha valami nagyon felkavaróra vágyik a mai jogegyenlőséget követelő napon akkor ezt (ez utóbbi egy blogbejegyzés, de elég kemény)]

Tehát, Lyonban az élet.
Most kimaradt rengeteg bejegyzés, de annyi dolgom volt, hogy esélytelennek látszott még blogot is írni. Viszont, innentől megpróbálok rendesen írni – remélhetőleg az életem is visszaáll a „rendes” kerékvágásba – addig pedig egy gyors összefoglaló, hogy mi is történt mostanában (ami miatt nem tudtam írni).

taxe d’habitation / lakásadó: Megint. Most szerencsére nem 1000 euró körüli összeget (amit azért tavaly is sikerült 50-re csökkenteni végül), „csak” 200-at. Azért én bementem az adóhivatalba megkérdezni, hogy mégis miért ennyi az annyi. Ott kitöltöttem egy jövedelemigazolást (amit akkor is kell, ha egy fillért se kerestél), de ezek után sem változott az összeg, 200 (egészen pontosan 209) euró. Miért? Hát azért, mert van egy tévé a lakásban. És ez nem vicc. A pasi a recepción közölte velem, hogy a lakásadóm idén is csak 53 euró lenne, DE mivel van egy tévé a lakásban, ezért hozzáadódik 137 euró.  A 209 pedig úgy jön ki, hogy hozzátettek a 190 euróhoz egy 10%-os büntetést, mert nem fizettem decemberben. Decemberben semmilyen levelet nem kaptam, hogy fizetnem kéne, csak úgy mondom. Miután leügyeztem az egészet a hapsival a recepción, és hajthatatlanul állította, hogy be kell fizetnem a tévé miatt a pénzt, akkor is, ha ezer éves és nem használjuk, hazamentem. Fizetni nem tudtam, egy fillérem sem volt. Annyit azért sikerült elérnem, hogy a büntetést elvileg nem kell majd befizetnem.

Végül ez az ügy úgy ért véget, hogy családi támogatással sikerült befizetnem a 190 eurót nagy nehezen, de a pénztárnál közölték, hogy írjak egy levelet az adóhivatalnak, amiben leírom, hogy miért nem fizettem be a 10%-os büntetést. Már meg sem kérdeztem, hogy miért nem lehetne ezt ott helyben, az irodák között elintézni. A francia bürokrácia útvesztői.

Még annyi jó dolog van az egészben, hogy én a legnagyobb kétségbeesésem közepette írtam a főbérlőnek, hogy nem teljesen értem, hogy ezért a tévéért (ami még csak nem is az enyém és sosem nézem) miért nekem kell fizetnem, és hogy nem lehetne-e levonni a lakbéremből. Ő pedig visszaírt, hogy hát ezt tényleg a bérlőnek kell fizetnie, de majd küld egy csekket. Én sajnos vagy nem sajnos, de egy olyan ember vagyok, aki utál kölcsönkérni, aki utálja, ha akármit is mások fizetnek helyette (még akkor is ha iszonyatosan nagy szarban van pénzügyileg, bocsánat a kifejezésért), úgyhogy visszaírtam, hogy nem, ha nekem kell, akkor kifizetem, maximum JB belead. Sikerült viszont annyira belopnom magam Regina szívébe, hogy azt írta vissza: „Tudom, hogy egyetemista vagy és keményen dolgozol. Küldöm a csekket.”. Ezzel már nem akartam vitatkozni, teljesen meghatódtam.

fac / egyetem: Nagyon sokat vagyok az egyetemen, de nem bánom, mert legalább pörög az életem. Julie-vel és Anne-Elizabeth-tel lógok általában egész nap, amikor nem, akkor Laurával vagy Juliával. Lényeg, hogy mindig van körülöttem valaki, és ennek örülök, egész jól összerázódott a társaság így az utolsó (fél)évre. Múltkor Simont is sikerült elkapnom óra előtt pár szóra (ő mindig feldobja a napomat, annyira kedves és szép, de tényleg gyönyörű), és végre összehaverkodtam a raszta Boris-szal, akiről egész félévben azt gondoltam, hogy antiszoc, de kiderült, hogy iszonyatosan jó arc, és nagyon vicces (imádom a kommentárjait hallgatni óra közben). Ezen kívül nagyon sok a meló, főleg, mióta visszajöttünk a sí-szünetről, rengeteg beadandó, előadás, mindenféle. Apropó, beadandó, most pont rendkívül büszke vagyok magamra, mert a napokban sikerült megírnom egy 10 oldalas beadandót 24 óra leforgása alatt, úgy, hogy közben majdnem egész nap órán voltam.

Brazília: Sikerült. Legalábbis az első körön túl vagyok, végre megkaptam a választ, mehetek Curitibába. Erről majd írok bővebben, egyelőre rettenetesen lefoglal a második kör, megint csomó papírt kell küldeni a brazil egyetemnek is, éppen azok után rohangálok. Nem lenne bonyolult, de sajnos a nemzetközi kapcsolatok-iroda nyitva tartása annyira rosszul időzített (kb. csak azokon a napokon van nyitva, mikor órám van egész nap), hogy egyszerűen fogalmam sincs, mikor fogok tudni oda elzarándokolni.

Meló / babysitting : A gyerekekkel minden a legnagyobb rendben van, bár februárban nem vigyáztam rájuk sokat, mert volt egy két hetes szünet, mikor se én, se ők nem értünk rá. Ja, igen, február végén hazaugrottam egy hétre Magyarországra, leginkább síelni Apával és Borival. Tökéletes volt.

Ezen kívül fogalmam sincs, mit kéne még írnom, de biztos, ami biztos, a következő bejegyzés Lisszabonról fog szólni, ugyanis Anya most ott tanít 10 napig, én pedig meglátogatom a kurzusa végén, és nyaralunk kicsit a hétvégén. Holnap indulok, már alig várom, hogy ott legyek.